Tanulmányai során sok helyre eljutott: Kaposvár, Pécs, Sopron, Kecskemét, Glasgow, majd újra Pécs. Mestereit is jellemzően Pécsről válogatta: Nagy Márta, Dobány Sándor, Gellér B. István, Kuti László. Az elmúlt 4 évben készültek a lámpa és a szobor fogalma közt félúton elhelyezkedő porcelán tárgyai, melyeket Fénylepényeknek keresztelt. Porcelán anyaggal elsősorban ipari körülmények között szoktak dolgozni, és a formák létrehozásához gipszből készült sokszorosító formákat használnak. Edinának mindig is igénye volt arra, hogy az alkotási folyamatba minél több ponton beavatkozhasson, és ne egy előre elrendelt módon hozza létre a tárgyakat. Ezt korábban a dekonstrukció révén érte el: fűrésszel darabokra vágta a gipszformákat, hogy aztán különféle módokon rakhassa őket újra össze. A Fénylepények esetében konstruktívan állt a problémához és egy „építkezős” technikát dolgozott ki, mely során apró részekből, rétegesen építi fel a formákat. A papír és a porcelán ötvözésével épített, vékony és átlátszó, üvegszerű formák egyik szembetűnő jellegzetessége az anyagukra vonatkozó megtévesztő hatás. A munkák belsejében elhelyezett fényforrás láthatóvá teszi a felületet alkotó rétegeket, az égetés során füstté vált papír struktúráját. A látvány egyfajta illúzió, a kézenfekvő és észszerű magyarázatok között keltett konfliktus feloldásra vár. A DLA képzés után elvégezte a tanár szakot is, de ahogy mondja, „egyelőre nem sürgetem ezt a dolgot, inkább utaznék még és alkotnék, hogy megfelelő magabiztosságra tegyek szert.” Nemrég elnyerte a Kozma Lajos iparművészeti ösztöndíjat, ez szerencsére csupa kellemes szakmai kötelezettséggel jár, melyeknek igyekszik eleget tenni.