„Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa” – szól a mindenki által ismert nyelvtörő. A legendás mondat eredete a múlt homályába vész – egyes elbeszélések szerint az egykori ibafai pap, Hangai Nándor (eredetileg Schreier Ferdinánd, aki nevét 1867-ben magyarosította, s Ibafa katolikus plébánosa volt 1864-től 1905-ig) nagyon szeretett pipázni, ezt szedte rímbe Roboz István író-újságíró, akivel a bőszénfai papnál tett látogatásai alkalmával találkozott. Nem tudni, valóban így volt-e, de az bizonyos, hogy már a 19. századi iskolás tankönyvekben is szerepelt, mint nyelvtörő, majd később dal formájában vált országosan ismertté és népszerűvé Komjáthy Károly - Emőd Tamás - Török Rezső: Ipafai lakodalom című operettjében. Természetesen a múzeumban meg lehet hallgatni a dalt is, amellett, hogy alaposan szemügyre vesszük a különböző pipákat.

Magának a dalnak köszönhető a múzeum létrejötte is: egyre többen érdeklődtek a fapipa után a kis falu plébániáján, így a helyi lakosok faragtattak egyet az akkori plébánosnak, Schlachter (Siklós) Ferencnek – aki történetesen nem vetette meg a dohányfüstöt, de szivarozott inkább. A pipamúzeum leghíresebb darabját 1934-ben faragta Gerber Béla budapesti iparművész, akinek nagybátyja, Gerber Lajos volt az ibafai postamester. A méteres hosszúságú, rendkívül könnyű pipa fejét körtefából, szárát diófából készítette el a mester. Az első pipát aztán újabb és újabb darabok követték, az egymást követő plébánosok is bővítették a kollekciót, de természetesen adományok is érkeztek. Ma a múzeumban szépen faragott tajtékpipák, tömbösítési eljárással készült ún. „hamis tajték” pipák, porcelánpipák egész sora, az „ibafai fapipa” másolata, dohánytartók, tűzgyújtó szerkezetek, különböző műhelyekből származó, változatos cseréppipák, kínai ópiumpipa vagy éppen a népi fafaragás szép példái, különféle gyufatartók, pipaszárak is láthatók.

És ha már Ibafán járunk, tegyünk a környéken egy kirándulást! A vidék erdei talán májusban a legszebbek, mikor az akác virágzik a környéken. Az utunkat szegélyező rétek, mezők pedig olyan virágpompában díszlenek, amiket csak filmeken vagy festővásznakon láthatunk.

Ha pedig elfáradtunk, akkor válasszuk az almamelléki kisvasút felkeresését, ahol kényelmesen pöfögve csodálhatjuk a természet szépségeit.