Szélkiáltó

Azt hiszem, ha ők nincsenek, egészen biztosan kevesebbet értenék a világból, ha nem lennének velem kora gyerekkoromtól ezek a versek. Életem egyik legzavarbaejtőbb és legfelemelőbb pillanata is az volt, amikor személyesen megismerkedhettem velük, sőt, Rozs Tamás Férfiének című lemezén még zenélhettem is. Szóval mi ez, ha nem egy ajkai kisgyerek megvalósult álma Pécsen?

Kispál és a Borz

Átmentem a Rajmihoz nyolcadikban, nyomokban cigarettáztunk már, talán felszisszent egy sör is, de csak amennyit megengedett a hanyatlóban lévő, de még nem elengedett sportkarrier. Zenéket mutattunk egymásnak, és akkor hallottam először az Autók a tenger felé-t. Rajmi átmásolta az első két lemezt egy 90 perces kazettára, amit teljesen széthallgattam, majd az Ágy Asztal TV életem első műsoros kazettavásárlása lett. Az első három Kispál lemez alapvetően meghatározza, hogy én ki vagyok, ráadásul Brautigam Ricsike utánozhatatlan dobjátékát immáron lassan harminc éve próbálom utolérni. Ha ő nincs, lehet, hogy nem dobolnék.

Megasound System

Talán ebben az esetben nem a kedvenc a legfőbb jelző. Látom magamat, ahogy a kollégium magnója előtt állok és egyáltalán nem értem, hogy ami abból szól, az micsoda. Hogy mi az a vadonatúj magyar világ, amit ezek a srácok – képzeletemben legalábbis – egy panelház nyolcadik emeletén kiköpnek magukból. A Pécsi éjszakák a mai napig gyakran előkerül, ha Ligeti Gyurival elhajlunk.

Persona Non Grata

Itt csalás van, mert a PNG egy ajkainak talán lehet pécsi, de nyilvánvaló, hogy szigetvári zenekarról beszélünk. Mégis, hadd férjenek bele az én Pécsembe. Abban az eszmélő világomban, amit a Másfél, a VHK és az első Anima kazetta tengelyen tudnék megragadni leginkább, a PNG azonnal a kedvencem lett. Balog dobjátéka, te jó isten! Balog, basszameg! Basszameg, de fáj!

Sirens Chant

A legfrissebb pécsi kedvenceim. Az Olympiába letévedtem tavaly ősszel, illetve beszédültem a szirének próbatermébe, mert mentem a hang után. Teljesen magával ragadott a Sirens Chant világa, a számomra a hardcore-tól a pszichedélián át a súlyos metálig sok mindent megmozgató zenei világuk, a szabad bánásmódjuk a dinamikával és az érzelmek felvállalt naivitása. Nagyon várom az új anyagukat, addig is a Tabula Rasa a playlistem kötelező darabja.