Akár egy mesében, két mozdulat közé dermedt a néma társaság. Megannyi megtört gesztus, erőtlen szándék, tátott szájak, fáradt hunyorgás. Csak az ernyők szabta fény-árnyék játék adott a képnek némi dinamikát. Sajátos, káeurópai plein-air. Vagy még inkább szoborcsoport. Anzix. Piknik a Golgotán, avagy egyszáz évvel Trianon után. Mondjuk, erre éppen nem gondolt a csoportból senki. Csak párologtak csendben az utca naposabbik, páros oldalán. Befelé figyeltek. Gyűjtötték az energiát. Nem volt bennük se gondolat, se akarás. Mindenki a másikra várt. Nagysokára aztán Sanya unta meg elsőként a különös csendkirályt.

- Iskolaőr leszek ősztől Meszesen! Mondtam már?

Szinte hallani lehetett, ahogy egyszerre fújja ki a meleg levegőt a maradék társaság. Akárcsak egy irányított meditáció után. Mintha szájba rúgta volna őket a valóság. Mindenesetre fájdalmas visszatérés volt. Kényszerleszállás.

- Szóval, mint tudjátok, sok mindent kipróbáltam már – folytatta Sanyi olyan hangnemben, hogy a többiekben a vér megállt. - Voltak cifra kitérők az életemben. Meg persze az elbénázott nőügyek, italproblémák. De mindez hamarosan már a múlté. Sokat tanultam ezekből. Levonva minden tanulság.

Kis szünetet tartott, míg leitta a boroskóla habját, zavartan megdörzsölte Arabella horpadt hátát, majd folytatta. - Azóta azt is beláttam már, hogy sörfőzdét nyitni Villányban nagy mellé volt, pedig jó ötletnek tűnt akkor, és ha úgy vesszük, úttörő próbálkozás. A nagyharsányi vombat-telep is egzotikus projekt volt első blikkre, de rájöttem, nem nyit annyi perspektívát. Túl fanyar a húsa. Vagy tudom is én. Nem nagyon volt piaca. A fene se érti most már. Nem beszélve arról, hogy drága volt a takarmány – zárta le az önvallomásnak szánt részt Sanya, és mivel nem szólt közbe senki, ugyanazzal az elánnal ment is tovább. - Elég az hozzá, hogy utánajártam, és mivel se érettségim nincs, se nyelvvizsgám, alkalmasnak találtak a posztra. Már csak egy pszichológiai alkalmassági van hátra, de az ugye gyerekjáték, aztán dáváj! Rend lesz, az biztos! Nálam majd még a szar is vigyázban áll! – kurjantotta végül diadallal.

Csak most mert újra levegőt venni hosszú percek után a teraszon tátogó szoborcsoport, avagy A három gyöngyhalász. Egymásra néztek, és csak remélni merték, hogy a szeptemberi tanévkezdést elsodorja a sokat emlegetett második hullám.