(Korábban: Elődöt a nagybátyja, Huba bá a jelenből 1988-ba juttatta, hogy vele együtt sikerüljön egy családi kincset megóvni a pusztulástól. Előd kényszerű küldetése, hogy eljátszva az Amerikából sok év után hazatérő Hubát, meglátogassa családját, ahol ő egyszerre kisgyerekként is jelen van.)

Az ajtó kinyílt és Előd belépett Emma Magasházi albérletébe.

- Kérsz inni valamit? – kérdezte Emma, és a konyhába ment.

- Igen, egy kávé jól esne – válaszolta Előd, és követte Emmát, de ahogy átléptett a küszöbön, lefagyott a látványtól. Huba bá állt ott, Emmát hátulról lefogta, kezét a lány szájára tapasztotta és metszőn nézett Elődre.

- Az nekem is... – mondta Huba, majd Emma fülébe morogta. - ...meg ha nem vonnád el az öcsém figyelmét a feladatairól. Kockáztatod a tervet, kisasszony! Attól tartok, hogy a testi épségedet kell ösztönzésre használnom – majd Előd felé fordulva folytatta. - Öcsém, eltévesztetted az ajtót, neked a szomszéd lakásban van jelenésed.

- Ha bántódása esik, búcsút mondhatsz a ládádnak – sziszegte Előd.

- Ez csak rajtad múik! Most menj szépen és végezd el a feladatod, mi pedig megvárunk a Makáron. Indulj, itt a ládakulcs!

Előd zaklatottan lépett ki Emma lakásából, próbált higgadtságot erőltetni magára. Mély levegőt vett és becsöngetett Jánosékhoz.

- Jó reggelt, Huba! Valami baj történt? Szörnyen nézel ki – mondta János.

- Egész éjjel kántáltak a Nádorban, nem tudtam aludni – válaszolta Előd.

- Gyere induljunk, Anya már fent vár bennünket a pincénél, ott majd pihensz!

A ház előtt beszálltak az Előd által jól ismert Skoda 120-asba, amelynek hosszabb emelkedőn rendre felforrt a hűtővize, és elindultak a Makár-hegyre. A Mama már várta őket.

- Huba, kisfiam! – kiáltotta, amikor Előd kiszállt az autóból - Istenem, mennyi idő telt el!

Az anyai ölelést Előd kissé görcsösen fogadta, karjaival körülfonta a Mamát, de nem érezte át a hazatérés meghittségét.

- Látom, zavarban vagy, kisfiam. Sebaj, én is! – mondta nevetve a Mama. - Na, gyertek, ezt a pillanatot vártam már tizenöt éve! Elhoztad a kulcsot?

- El – válaszolta Előd, és követte a Mamát, aki belépett a házikóba. Az egyik sarokban gáztűzhelyen húsleves főtt, a másikban egy nagy méretű, ódon láda állt. Látszott, hogy gondját viselik, nem tűnt szuvasnak.

- Nyisd csak ki – mondta a Mama. A zárban kattant a kulcs, nyikorogva nyílt ki a láda, Előd pedig izgatottan belenézett.

- Ez csak nem egy...? – csuklott el Előd hangja.

- ...eredeti Csontváry? – csodálkozott János.

- A hiányzó darab a traui sorozatból – válaszolta a Mama jelentőségteljesen, ám ekkor váratlanul megszólalt valaki a hátuk mögött.

- Elnézést a zavarásért. BM III/II. csoportfőnökség, kémelhárítás – mondta egy ismerős hang. Huba bá állt az ajtóban igazolvánnyal a kezében és Elődre mutatott - Ez az ember amerikai kém, őrizetbe veszem és a képet is lefoglalom a Magyar Népköztársaság nevében.

- El akarja vinni a fiamat? Tizenöt éve most látom először – kiáltotta kétségbeesetten a Mama.

- Szép kis anya maga – vetette oda kíméletlenül Huba bá, és Elődhöz lépett, hogy megbilincselje.

Előd ekkor értette meg, hogy Hubát nem a jóvátétel szándéka vezérli, hanem az önsajnálat és az abból táplálkozó bosszúvágy. Eluralkodtak rajta az indulatok, nekirontott Hubának. Dulakodás közben a tűzhelynek estek, Huba zakója meggyulladt. Lerángatta magáról, félredobta, ezt a pillanatot használta ki Előd és nekilökte Hubát egy nagy tálalószekrénynek, ami megbillent és teljes egészében Hubára borult. Eközben az égő zakótól lángra kapott a függöny és a tűz rohamosan terjedni kezdett a házban. János kimenekítette a Mamát, Előd pedig látta, hogy Huba beszorult a szekrény alá.

Mit tegyen Előd?