Kis magyar történelmünk meghatározó ünnepnapjai főként forradalmakhoz kapcsolódnak. Az 1848-as forradalom és szabadságharc megítélése – ezért a megemlékezés lehetősége – is többször változott az idők során. Ferenc József például 1897-ben leszavazta Kossuth Lajos hazatért fiának azon javaslatát, hogy március 15-e nemzeti ünnep lehessen, így az csak 1919-ben lett a magyar népszabadság ünnepnapjává, majd 1927-ben Klebelsberg Kuno kultuszminiszter kezdeményezésére nemzeti ünneppé, a centenáriumi ünnepségek alkalmával pedig az Országgyűlés 1948-ban törvénybe foglalta a forradalom és szabadságharc emlékeként.

Pécsett az akkori Főteret 1865-ben Széchenyi István térré nevezték át, 1892-ben pedig a Fő utcza Kossuth Lajos utcává avanzsált. 1949-ig a 48-as térnek sem volt hivatalos neve, habár emlegették Alsó-Búzatérként, Vásártérként, Mór kollégium előtti térként és Országzászló térként is. 1948 januárjában aztán a 48-as Ifjúsági Bizottság azt a határozatot hozta, hogy a centenáriumi ünnepségek alkalmából felállítandó Petőfi-szobor erre a térre kerüljön, és ennek okán kezdeményezték a tér átnevezését 48-as térre. A sajtó rá is repült az új elnevezésre és az Új Dunántúl 1948. februárjában és márciusában a rendezvények helyszínét 48-as térként nevezte meg. Mindeközben viszont az Országos Nemzeti Bizottság, a Történelmi Emlékbizottság és a Művészeti Tanács közös körlevélben irányelvet adott ki, mely szerint nem javasolták a „művészileg gyenge Petőfi” és a szabadságharc más nagy alakjait megörökítő szobrok állítását, ráadásul Pécs Város Nemzeti Bizottsága volt olyan renitens, hogy csak utólag küldte meg a centenáriumi ünnepségek programját a Miniszterelnökség Centenáris Osztályának. Kerekedett ebből aztán olyan levelezés, amit ma is megirigyelhetne bármelyik építésügyi engedélyeztető hatóság, a szoborállítást meg közben elhalasztották egy évvel. Végül 1949. július 5-én nevezte el a teret Pécs város törvényhatósági kisgyűlése hivatalosan 48-as térnek, továbbra is a Petőfi-szobor elhelyezésével indokolva azt, amely néhány hónappal később, 1949. november 29-én került a helyére. A szobrot azóta 2010-ben egyszer elszállították restaurálásra, de természetesen úgy időzítették a visszaállítást, hogy március 15-én már újra a helyén legyen.