Az igazi pécsi ugye tüke pécsi. No de nem (csak) azért, mert itt mindenki szerette a tütükét, hanem mert tükének eredetileg a legalább három nemzedékre visszamenőleg Pécsett lakó, a Mecsek oldalában (Makár-, Deindol- vagy Szkókó-hegyen) szőlővel és (prés)házzal rendelkező polgárokat nevezték.

A tüke pedig a tőke, vagyis a szőlőtőke szóból ered, azaz aki nem művelt szőlőt, annak nem volt keresnivalója Pécs társadalmi életében, gyüttment maradt. Nem véletlenül volt ez így, hiszen a szőlőművelés hagyomány volt, kötelesség és élvezet, meg kellett szenvedni a szőlőért, értékelni kellett a bort.

A tükeségre büszkék vagyunk. Ma már nem szükséges a szőlő sem hozzá, lévén beültettük a Mecsekoldalt panelekkel, villákkal, hely nincs a tőkéknek, elég, ha valaki önzetlenül tesz a városért.

Van Tüke-díj, ami ugyanúgy nézi ki kicsiben, mint a Tüke-kút, ami 1998 óta díszíti Pécset. Tudja-e valaki, hogy ez merre van? És az segít, ha annyit elárulok: a Graz téren?

Ez a tér a Citrom utca Nagyposta felőli kiszélesedése, a cukrászda teraszáról kiválóan megcsodálhatjuk Fürtös György alkotását. A díszkút a pécsi Zsolnay-gyárban készült, anyaga pirogránit, eozinmázas betétekkel, szőlőfürtjei és rügyei a bő termést és az örök fiatalságot jelképezik. Zsolnay Vilmos születésének százhetvenedik, és a Zsolnay Porcelángyár alapításának 145. évfordulója alkalmából állították majd’ 20 éve.

A szőlőtőke jelképezi a ragaszkodásunkat ehhez a városhoz, mert a szőlőt nem rövid távra ültetjük, hiszen generációk művelik majd meg, generációk szüretelnek a tőkékről és válnak ezáltal tükévé. Ezért lehetett Pécs 1987-ben a szőlő és bor nemzetközi városa, ezt a hagyományt ismerték el akkor.