Ezt történelemkönyvekből, dokumentumfilmekből tudjuk, tudhatjuk. Talán azt is tudjuk, hogy Eichmannt 1960-ban Argentínában elfogták, egy évvel később Izraelbe szállították és bíróság elé állították, ahol az „évszázad perében” halálra ítélték. Azt viszont már valószínűleg csak a médiatörténelem iránt érdeklődők tudhatják, hogy a pert elejétől a végéig a televízió világszerte közvetítette, amelynek során nem csak a náci háborús bűnök kerültek első ízben teljes mélységükben és borzalmukban a világ közvéleménye elé, hanem a közvetítés a tévé feltalálása óta a legnagyobb médiaérdeklődést váltotta ki az emberekből. A rengeteg kérdést szülő, annál több sebet feltépő per egyben a legnézettebb médiaesemény, egy nagyszabású tévéshow volt.
Az Eichmann Show annak a bemutatására koncentrál, hogy a forgatócsoport hogyan kapja lencsevégre a történelmet, hogyan születik meg a nagybetűs szenzáció. A televíziós közvetítés felelőse két ember: a pragmatista producer, a mindent egy lapra feltevő, a halálos fenyegetéseket is figyelmen kívül hagyó Fruchtman (Martin Freeman), és a szentimentális, az Amerikában kommunistának kikiáltott és ezért feketelistára tett Hurwitz, a rendező (Anthony LaPaglia). A film ennek a két embernek az egymással, a saját démonaikkal, a körülményekkel és a színfalak mögött folytatott – néha túl fekete-fehérre sikerült – harcát meséli el nekünk. A rendező a drámát Eichmannról, a tanúvallomásokról és a bírák kérdéseiről készült eredeti dokumentumfelvételekkel, fényképekkel és a koncentrációs táborokban készített hírhedt képsorokkal erősíti, amely az autentikusság érzését növeli, azonban talán néha hosszabb ideig időz a „doku” oldalon, mint kéne.
Napjaink valóságából visszatekintve, amikor a nézettségi rekordok naponta dőlnek meg, és a tévétársaságok egymást próbálják túllicitálni, valamint foglyul ejteni a nézők figyelmét szenzációhajhász címekkel és témákkal, furcsa látni, hogy hol, milyen körülmények között, milyen esemény apropóján született meg a nagybetűs tömegmédia, amit a film többé-kevésbé közvetíteni tud.
Angol filmdráma, 2015, 90 perc, (12). Szereplők: Martin Freeman, Anthony LaPaglia. Rendező: Paul Andrew Williams. Apolló mozi: augusztus 27-től.
Értékelésünk: 4/5