Horváth Gergő a pécsi művészkaron tanult Tolvaly Ernő-díjas művész. Az elmúlt években a szobafestéstől a színházi díszletfestészeten át számos területen dolgozott. A Szabadkikötőben találkoztunk vele.  

„Körülbelül egy éve járok ide, mert amikor nyitott a hely, akkor már nem, illetve még nem éltem Pécsett, ugyanis egy évig Budapesten laktam. Amikor visszaköltöztem, akkor láttam, hogy vagy itt dolgoznak, vagy ide járnak az ismerőseim, és szinte azonnal törzsvendég lettem. Itt mindenkit megtalálok, mindenki máskor jár ide: megvannak a reggeli ismerősök, akikkel melókezdés előtt bedobunk egy kávét, de más a délután, amikor csak úgy benézünk, és más egy péntek este, amikor eljövünk bulizni. Az itt dolgozók mind az ismerőseim, és többükkel egyébként is csak itt tudnék összefutni.

De fontos az is, hogy ez egy forgalmas hely, ami állandó impulzust ad, hiszen mindig nagy itt a nyüzsgés. Ez sokkal jobb, mint elszigetelt helyekre járni, ráadásul itt nagyon finom sütiket is csinálnak. Illetve a Szabadkikötő több mint egy kocsma, vagy kávézó, vagy szórakozóhely. Az épület többi részén műhelyek és műtermek vannak. Ez egyedülálló, mert valaki mindig épp dolgozik valamin, be lehet hozzájuk nézni, és az embert ingerek érik.

Korábban nem volt ilyen jellegű törzshelyem, de sokat jártunk a Blöffbe, és a Létrába. Ez utóbbi azóta alkotóházzá alakult, most ott bérlek műtermet. Ott mindenki dolgozik, aztán közösen átjövünk ide lazítani, mert itt mindig van valami – kiállítások, vagy legújabban filmklub. Nekem ez egy nagyon élhető közeg.”