A strandolás, a fürdőzés azon szabadidős tevékenységek közé tartoznak, melyek valószínűleg egyidősek az emberiséggel. A forró nyár minden történelmi időben a hűsítő hullámok közé kergette a napfénytől átforrósodott testű nőket, férfiakat, gyerekeket. Aztán szépen lassan intézményesedett is a pancsolás, ahogy ezt a jól ismert slágerben a kislány is megénekelte, hiszen ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár, mert azért van itt ő. Legyen az tehát nyílt víz vagy épített strand, egy biztos: fürdeni, strandolni muszáj! Ezért úgy döntöttünk, körülnézünk, milyen az élet és a gasztronómiai kínálat városunk épített strandjain.

Kinek ne lennének ilyen vagy olyan gyermekkori emlékei az egymást érő törölközőkről, az árnyékvadászatról vagy akár a teljes szezonra bérelhető kabinokról, melyek elutazás nélkül is a nyaralás illúzióját voltak képesek kelteni. A kabinok ikonikus tartozékai a strandoknak, melynek nyomai még ma is sok helyütt felfedezhetők, ahogy a Hullámfürdőben is. Az aranykort megidéző hosszú kabinsor tövében most táborozó gyerekek kerestek enyhülést azon a forró napon, amikor ott jártunk. Aztán gyorsan körbenézünk, vajon látunk-e még hűtőtáskás családokat, hiszen a nyolcvanas évek nagy dilemmája ismét időszerűvé kezd válni, vajon hogyan jövünk ki jobban: az egész napos belépőket felszorozva a család létszámával, plusz hűtőtáska, vagy egy, a programba épített büfézés, mínusz kevesebb hurcibálás. Ugye, hogy sokunk agyán átfutott ez már? Mert bizony, ha az ember egész nap fürdik, úszik, napozik, röplabdázik, pingpongozik, akkor bizony meg is éhezik. Tehát nem csak a strand kultikus hely, hanem bizony a strandbüfé is az.

És, ahogy maguk a strandok, úgy a strandbüfék kínálata is magán viseli az adott kor építészeti és gasztronómiai divatjait. A kezdetben a klasszikus strandkajákkal induló fesztiválok az utóbbi években próbáltak emeltebb szintű gasztronómiával előrukkolni, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, sikerült-e ennek a változásnak strandjaink büféibe is begyűrűznie. Mert persze mondhatnánk, hogy a lángossal, főtt kukoricával, palacsintával, pláne gyerektársaságban nem lehet mellé lőni, hiszen az a 10 perc, amíg sikerül őket egy helyben tartani, pont ezekre elég. A Hullámfürdőbe megérkezve nem véletlenül tolultak fel bennünk a múlt élményei. Leheletnyi óvatossággal ugyan, de már vegyül itt is a korszerű és a klasszikus, mindez jószándékkal és kedves kiszolgálással koronázva. Kell is türelem a komplett úszótábor többtucat gyerekéhez, akik fémpénzeiket szorongatva számolják, hogy akkor 1 vagy 2 dl limonádé, netán egy jégkrém fér-e ki a zsebpénzből, és mindezt angyali türelemmel várja ki pultosunk. Eközben mi pedig gondolkodhatunk, majd a teljes strand menüsort választjuk: hot-dog, limonádé, palacsinta és egy cappuccino. Kiugró élmény nem ér bennünket, de úszás után és kicsit nosztalgiázva jól is esett az ipari virsli és a palacsintába kerülő ipari lekvár, de a limonádé cserébe kiemelkedett a mezőnyből, ami saját keverés és nem is túl édes, így kellemesen frissítő. 

A jóleső nosztalgiázás után a kortárs streetfood felé vettük az irányt, hiszen a Pollack-strand jegy nélkül is látogatható részén, mártózás nélkül is büfézhetünk, ahol a TUYA friss alapanyagokból készülő modern klasszikusokat ígér. És a hír igaz! Van burger, hot-dog, pizzaszelet, abból is a római változat, ami első ránézésre talán kissé vastagnak is tűnhet a nápolyihoz szokott szemnek. A kínálatból most a szőlős gorgonzolásat választottuk, mellé egy vastagon chedarozott hot-dogot – az amerikai fajtából –, majd „desszertnek” a klasszikus strandbüfé kínálatot idéző juhtúros, tejfölös, pörccel megszórt krumplifunk-ot, ami ízében hozza a lángos hangulatot, de ügyesen modernizálva azt.