Külvárosi Gasztró: Szerencse Söröző
Külvárosi Gasztró: Szerencse Söröző
szerk / 2015-06-09 ételital
Ebben a rovatunkban eltávolodunk egy kicsit a belvárostól és Pécs külső részei felé vesszük az irányt. Olyan vendéglátóhelyeket mutatunk be, melyek kiesnek a fősodorból, emiatt kevesen ismerik őket, pedig vannak, léteznek és gyönyörűen kiszolgálják a betérő vendégeket. Sorozatunk ötödik részében Kertvárosba látogattunk, mert a déli városrész eddig kimaradt a szórásból.

Be kell vallanunk férfiasan, nem nagyon szoktunk kocsmázni Kertvárosban. Éppen ezért kertvárosi ismerőseinktől kértünk segítséget, hogy ajánljanak nekünk jó kis helyeket, ám legnagyobb meglepetésünkre semmi extrával nem tudtak szolgálni, csak az unalomig ismert kocsmákat sorolták fel nekünk. Ez nekünk édeskevés – gondoltuk, majd rövid internetes keresgélés után becéloztuk magunknak a Duzzogó nevű kocsmát…és nem találtuk. Egy gyors érdeklődés után kiderült, hogy a Duzzogó megszűnt, a helyén ma dohánybolt üzemel. Szerencsére azonban sokat nem kellett téblábolnunk, mert közvetlenül az említett dohánybolt mellett feltűnt a Szerencse Söröző, ami megmentette napunkat.

Az Aidinger János út és a Németh László utca tízemeleteseinek árnyékában megbújó üzletsoron található a Szerencse Söröző, ami korábban játékterem is volt – legalábbis a kint felejtett cégér szerint, de azért valljuk be, az elnevezés is elég beszédes. Belépve a béke szigete fogad bennünket. Öt úr békésen fröccsözget az asztaloknál, szemmel láthatóan összeszokott baráti társaságról van szó. Mondjuk, nem kell nagyon mélyen a zsebükbe nyúlniuk egy jó fröccsért, hiszen a Szerencsében egy fehér kisfröccs, csakúgy, mint a fehér hosszúlépés 45 forintba kerül, mindez vörösborban kicsit drágább, azokért 75 forintot kell fizetni. Az öregurak két nagyon fontos dologról beszélgetnek: a labdarúgásról és a lecsóról. A mostani focistákat következetesen csámpáslábúaknak hívják, hallhatóan nincsenek kibékülve a mai magyar labdarúgás minőségével. A lecsó témakörében konszenzus születik arról, hogy mindannyian várják a szezont, amikor egy jó lecsót megehetnek, ám az elkészítés módjában kisebb vitába keverednek egymással, de ez rendjén is van, mert ugye ahány ember, annyiféle lecsó létezik, ebben a kérdésben soha nem lesz egyetértés Magyarországon. Meg sok másban sem, de ez most nem ide tartozik.  

Rövid vizitálásunk után kollégám megjegyzi, hogy nagyjából úgy képzeli el nyugdíjas éveit, mint a Szerencsében üldögélő öregurak: nyugiban, fröccsözve beszélgetni fontos dolgokról barátokkal. Azonban hozzáteszi, hogy a fröccs mellé ő egy kis Hubit is biztosan elfogyasztana. 

Németh László utca 1.

 

súgó
VI. Pécsi Csokoládé Karnevál
 
lokál
Tettyei Romok: PVA
 
súgó
Pénteken ismét Kutatók Éjszakája Pécsett és Szekszárdon