Külvárosi gasztró: Megálló Presszó
Külvárosi gasztró: Megálló Presszó
Papp András / 2015-05-19 ételital
Ebben a rovatunkban eltávolodunk egy kicsit a belvárostól és Pécs külső részei felé vesszük az irányt. Olyan vendéglátóhelyeket mutatunk be, melyek kiesnek a fősodorból, emiatt kevesen ismerik őket, pedig vannak, léteznek és gyönyörűen kiszolgálják a betérő vendégeket. Sorozatunk negyedik részében a keleti városrész egyik csúcs helyét, a Megálló Presszót kerestük fel. 

Múlt hónapban megígértük, hogy egy keleti városrészben található vendéglátóhelyet keresünk fel. Terveink szerint el is indultunk, de különböző okok miatt csak a Budai vámig jutottunk. Nem így terveztük, de ez lett belőle. Ha meg már ott voltunk, körbenéztünk és szerencsére megpillantottuk a buszpályaudvarral pont szemben lévő Megálló Presszót, ahová villámgyorsan be is mentünk, ugyanis mi még soha nem voltunk ezen a helyen.

Azt kell mondanunk, hogy meglepődtünk, és nem is kicsit. Már az gyanús volt, hogy a megállítótábla szerint csapolt házi búzasör is kapható, ami valljuk be, a belvároson kívül egyáltalán nem jellemző. Belépve aztán csak kapkodtuk a fejünket: a szarvasi sörfőzde és a Szent András sörfőzde termékei köszöntek vissza ránk a pultból, akárcsak a Művész Presszóban vagy az Egyletben. Abban a pillanatban mindannyiunknál leesett a tantusz, és tudatosult bennünk, hogy hol is járunk éppen, amit nemsokára el is árulunk, csak előtte írunk még néhány mondatot amolyan kedvcsinálóként. Az apró titokra a cikk végén fény derül.

Egészen furcsa időpontban, hétfőn reggel 8-kor érkeztünk a kocsmába, de ettől függetlenül a hangulatra nem lehetett panasz. Az embertelen időpont csak nekünk embertelen, hiszen a törzsvendégek tudják, hogy a Megálló hétköznap egészen korán, hajnali 5-kor nyit. Egy asztalnál három úr ül, előttük sörök, borok és éppen azt próbálják közös erővel megfejteni, hogy mi a különbség a fogas és a süllő között. Jelentjük, a végére egész közel jártak a helyes megfejtéshez. Egy hölgy a pultnál éppen 2 deci bort iszogat, kis idő múlva csatlakozik hozzá még két hölgy, egyikük pohár búzát, másikuk egy kis konyakot rendel szódával. Mindeközben egy úr is betér, és két rövidital társaságában kimegy dohányozni a teraszra. Még egyszer szeretnénk leírni az időpontot, mert előfordulhat, hogy a drága olvasó szeme az előbb átsiklott rajta: hétfő reggel 8 óra van. Ezek után egészen hülyén éreztük magunkat, amikor megrendeltük a két hosszúkávénkat. Puhány, belvárosi nyikhajok vagyunk, akik semmit nem tudnak az életről – ez a szomorú helyzet. 

És akkor jöjjön a titok! A kézműves sörök mellett a Megálló belső dizájnja erősen el kezdett bennünket emlékeztetni egy olyan helyre, ahová előszeretettel szoktunk járni. „Olyan Művész Presszós” – mondogattuk egymásnak, amikor végigmértük a rengeteg, dekorációnak szánt ősrégi rádiót és a külső kirakatot borító dekorációt. Szépen lassan rájöttünk arra, hogy ez azért van, mert a Megállót ugyanaz a csapat csinálja, mint az Egyletet és a Művészt. Csak egy kicsit kijjebb a fősodortól. Így kerül kézműves sör a keleti városrészbe is, amit mi minden körülmények között csak üdvözölni tudunk.   

Megálló Presszó, Zsolnay Vilmos út 115.

lokál
Hajrá, Magyarország!
 
lokál
Tettyei romok: Tüke Vízibusz
 
ételital
Fesztiválkaják