Külvárosi gasztró: Kisvadász Borozó
Külvárosi gasztró: Kisvadász Borozó
Papp András / 2015-03-12 ételital
Új rovatunkban eltávolodunk egy kicsit a belvárostól és Pécs külső részei felé vesszük az irányt. Olyan vendéglátóhelyeket mutatunk be, melyek kiesnek a fősodorból, emiatt kevesen ismerik őket, pedig vannak, léteznek, és gyönyörűen kiszolgálják a betérő vendégeket. Sorozatunk második részében a keleti városrész egyik híres helyét, a Kisvadász Borozót kerestük fel.

A Vadász utca és a Dagály utca sarkán található családi ház földszintjén nyílott meg sok-sok évvel ezelőtt a Kisvadász, ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A magunk részéről megjegyeznénk, hogy egyáltalán nem világos számunkra, hogy eddig miért nem költöztettük ide a komplett szerkesztőségünket, hiszen annyira tuti helyről van szó, hogy a tesztelés után legszívesebben itt maradtunk volna még néhány hónapig. Amúgy szerkesztőségileg sokat látott helyről van ám szó: a szomszédos Dunántúli Napló újságíró/szerkesztő gárdájából régebben igen sokan fordultak itt meg munkaidőben, nem csak kávéfogyasztás céljából.

„A sör olcsóbb, mint a benzin, inkább igyál, mint vezess!” – belépés után ez a falon lógó pólófelirat fogad bennünket, amit azonnal meg is fogadnánk, ha éppenséggel nem hétköznap reggel 9 óra lenne. A korai időpont miatt két hosszúkávét kérünk (150 Ft/db), ami hivatalos üvegpohárban érkezik, ezzel megadva az alaphangot ahhoz, hogy egy kicsit szétnézzünk a vendéglátóhelyen. Mert látnivaló van bőven. A klasszikus italboltos ártábla mellett fényképek láthatók különböző Kisvadászos rendezvényekről, oklevelek is díszítik a falat, melyek a Kisvadász csocsóbajnokság eredményeit hirdetik (ebből adódóan természetesen a bajnokság lebonyolítására alkalmas csocsóasztal is van a műintézményben), és a szívünknek oly’ kedves PMFC labdarúgócsapatának 2014/2015-ös menetrendje is a falón lóg, kimásolva egy Dunántúli Naplóból. Itt nem interneten néznek utána az emberek a soron következő meccsnek, hanem fénymásolt újságpapírból, amiért csak tisztelet jár a kedves sporttársaknak.

Miközben nézelődünk, egy idősebb úr tér be a kocsmába, kezében szatyrok, láthatóan bevásárlás után érkezett ide megpihenni, de a biztonság kedvéért azért egy vodkát kikér magának. Rafkós lehet az öreg! A vodkának ugyanis se íze, se bűze nincsen, így otthon az asszony nem tudja fülön csípni piázásért, talán még egy kis dicséretet is kap a pontos és mindenre kiterjedő bevásárlásért.

Közben mi kimegyünk, körülnézünk a teraszon is, merthogy az is van. Nem nagy, mindössze három asztalhoz lehet leülni (az egyik asztal fedett részen van, nyáron tehát esőben is lehet zavartalanul inni), és egy könyöklőt is felszereltek az egyik sarokba. A Kisvadász név magyarázataképpen a cégér mellett egy kis trófea is látható (ezek szerint a Vadász utca közelsége nem elég magyarázat a névre), de aztán kiszúrjuk, hogy az emeleti erkélyt egy hatalmas trófea díszíti. Ebből azt gyanítjuk, hogy itt bizony valami vadászosdi dolog állhat a háttérben.

Távozáskor arról beszélgetünk, hogy jó időben, egyik hétvégén mindenképpen visszatérünk egy alaposabb monitorozásra. A Kisvadász hétvégén reggel 7-kor nyit (hétközben 6-kor), igyekszünk időben érkezni, hogy minél teljesebb élményt tudjunk begyűjteni a vendéglátóipari egységről.   

lokál
Tettyei romok: Kispálya
 
súgó
Zene mindenütt – Fókuszban a karmester
 
ételital
Teszteltük: Soul Kitchen