Tudtad, hogy Pécsett lakik az ágasfark, a bogdányi dinka és a piros tökös? A purcsinnal és a szagos bajnárral együtt laknak a pécsi szőlészeti fajtagyűjteményben, ami egyedülálló kincsestár a szőlészek-borászok számára.

A PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének egyik alapvető feladata a génmegőrzés. A telep létrehozásakor 1949-ben, a klónszelekció mellett a fajtagyűjtemény létrehozása, fenntartása és a fajtaérték kutatás volt a legfontosabb feladata. 1952-ben Németh Márton, az intézet első igazgatója teljes erővel nekilátott a fajtagyűjtemény kialakításához. A hazai szőlőfajtákon kívül az ismert külföldi fajták begyűjtését is elvégezte, így az általa létrehozott fajtagyűjtemény világszinten is egyre elismertebbé vált.

A génmegőrzésre többek között azért jelölték ki Pécset, mert az ország déli részén fekszik, hőben és napfényben gazdag, nagyon ritkán fordulnak elő elemi károk. Az 1949-től folyó folyamatos és szisztematikus munka eredményeként Magyarország legértékesebb szőlőgyűjteménye található Pécsett, 1230 fajtát őriznek itt.

Igaz, a legtöbb csak 5 vagy 10 tőkével vesz részt a kutatásokban, génörökítésben, de így is a pécsi fajtagyűjtemény a világ 6. legteljesebb gyűjteménye, a Kárpát-medence legértékesebb szőlő génbankja, amelyet a világ szőlő fajtagyűjteményeinek katalógusában nyilvántartanak. A gyűjteményt a Szőlőnövény Génbanki Munkabizottság génbankká nyilvánította.

Szerencsére a gyűjtemény nem csak kutatási célokat szolgál, néhanapján a látogatók is betekintést nyerhetnek, milyen különleges örökségre vigyáznak a pécsi tudósok. Érdemes figyelni, mikor tartanak nyílt napot, jó sétálni egyet a szőlőtőkék között, tavasztól őszig varázslatos hangulata van.