Pécs a Világörökség része. Pontosabban Pécs egy része világörökség. Az ezerhatszáz éves festett sírkamrák, az ókeresztény emlékek, a világ Itálián kívüli legnagyobb korai keresztény temetője található a pécsi belvárosban.

Az igaz, hogy nem ez az igazi turistamágnes, kevesen indulnak világkörüli túrára keresztény temetőket látogatni, de nem lehet nem büszkének lenni az egykoron itt élt korapécsiekre, akik bizony éppúgy szerették a bort, mint kései utódaik.

A Péter-Pál sírkamra 1782-ben került elő, miközben a Káptalani Levéltár épületének alapjait építették. A sírkamra mennyezetén látható a 4. századi ókeresztény falfestészet nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő példája. A paradicsomot jelképező mennyezeten gazdag növényi, pontosabban szőlő ornamentika látható.

A Korsós sírkamrát is a 18. században, a kiterjedt pécsi pincerendszer kialakításakor fedezték fel. Nevét a sírkamra északi falában lévő fülkében látható korsó és pohár ábrázolásáról kapta.

Nem kétséges, Sopianae lakói rendes borivó népek voltak, ennek tiszteletére a Pécsi borvidék jelképe is egy korabeli síremlék része, ami valószínűleg egy borosgazdáé lehetett.

De nem csak a korai keresztények, az egyház a legújabb időkben is felhasználta a szőlőmotívumokat. Ezt leginkább a Székesegyház déli kapuján láthatjuk. Rétfalvi Sándor tervezte ezt a díszkaput, amely egy három tonnás bronz szőlőtőke. A leveleken békák és gyíkok bukkannak fel, közöttük megjelenik Szent István, Bonipertus püspök és Szent Péter egyaránt.

A szőlőtőke a pécsiség kitörölhetetlen motívuma, amely évszázadokon, sőt évezredeken át kíséri az itt élők sorsát.