The Tablespoon
The Tablespoon
Papp András / 2020-03-04 zene
Tavaly év végén jelent meg a város legvagányabb zenekarának, a The Tablespoonnak az új lemeze Home címmel. A rock duó két tagjával, Szotáczky Gergellyel és Wirth Balázzsal beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről, de szóba került a Fishing segglyuk színpada is.

Mindig is érdekelt veletek kapcsolatban, hogy a duó formáció áldás vagy átok?

Szota: Leginkább mindkettő. Sok előnye van egy duózenekarnak, például a gázsit és a fogyasztást csak felezni kell, egyszerűbb a próbákat lebeszélni és utazni is, a döntések egyhangúan születnek, ellenben a költségeket is csak ketten álljuk, és nem rúghatod ki olyan könnyen a haverodat a zenekarból, ha kezdene megromlani a viszony.

Bazsi: A duó felállás a mi esetünkben koncepcionális döntés, annak minden szépségével és bajával együtt. Sok zenész barátunktól megkapjuk, hogy nem rossz ez, de hát jobb lenne, ha lenne benne basszus. És igazuk is van, biztos sokrétűbb zenét csinálnánk, de akkor a dalaink ilyen formában nem működnének. Rock duót csinálni kockázatos, nagyot lehet vele égni, ha nem működik, de ha működik, akkor szerintem van abban valami nyers és őszinte plusz faktor, hogy két zenész kimegy a színpadra és alapból vesztes helyzetből, a megszokotthoz képest hiányos eszköztárral létrehoz egy teljes értékű produkciót. 

Tíz éve zenéltek együtt, mégis a legkomolyabb lemezeteket csak most tettétek le az asztalra. Miért röppent el ennyire „láthatatlanul” ez az egy évtized?

Szota: Bár a zene nagyon fontos helyet foglal el mindkettőnk életében, nem kizárólagos. Emellett voltak egyéb zenekari projektjeink, sokszor került háttérbe a duónk. Sosem erőltettük a munkát, sosem éreztük kötelességnek, így amikor nem volt meg a lendület, pihentettük a projektet.

Bazsi: 2020-ra már közhely, hogy ha a zenekaroddal bármilyen sikert is szeretnél elérni, eleve hendikeppel indulsz, ha a zenélésen túl nem foglalkozol önmenedzsmenttel, zenei marketinggel, a zenekar vizuális megjelenésével. Mi pedig a zenélésen kívül a Home lemezig nem igazán kezeltük tudatosan a felsorolt szempontokat, ennek oka a Szota által is említetteken felül egyfajta romantikus „csakazértse” lázadás volt.

A Home című új albumotok egy nagyon érett, zseniális anyag. Mit csináltatok másként, mint az eddigi megjelenéseiteknél?

Bazsi: Örülök, hogy így gondolod, mi is erősnek érezzük. Amikor még csak beszélgettünk egy lehetséges albumról, mondtam is Szotának, hogy szerintem ez az öt dal megérdemli, hogy a lehető legjobb minőségben vegyük fel őket. Úgyhogy sokat gyakoroltuk a számokat, hogy a felvételek során ne kelljen már se a hangzáson, se a dalelemeken gondolkodnunk, és elmentünk a szegedi Miracle Sound stúdióba, ahol tudtuk, hogy a lehető legjobb hangzást fogják kihozni a dalainkból.

Az, hogy szintet léptetek, a lemezen kívül érződik a Crack Open című dalhoz készített klipen, a lemezborítón, sőt az új logótokon is.

Szota: Tudatos volt, hogy ha már van egy jó minőségben felvett, kevert és masterelt lemezünk, akkor mindent meg szerettünk volna tenni a megjelenéssel kapcsolatban, ami 2020-ban elvárható egy zenekartól. Ezért elkészült a logónk, az album elérhető a jelentősebb online stream szolgáltatóknál, illetve igyekeztünk a lemezhez erős képi világot rendelni, ami szerintünk sikerült: elkészült az első klipünk, emellett pedig a többi négy dal is külön vizuált kapott a Youtube-on.

Szerintetek hol tart majd a zenekar 10 év múlva?

Bazsi: Szerintem minden szombaton mi fogunk játszani a Nappaliban, a Fishing on Orfű pedig rólunk nevezi el a segglyuk színpadot.

film
Az Északi
 
lokál
Fiatal pécsi mesterek 3. – Szilágyi Dorka, ékszertervező
 
zene
Balaton