„Mindig énekelni és írni fogok” – boebeck
„Mindig énekelni és írni fogok” – boebeck
Papp András / 2023-05-08 zene
Zenekari felállásban rögzítette boebeck az első, márciusban megjelent nagylemezét. A pécsi énekes-dalszerző komoly anyagot tett le az asztalra, így nem csoda, hogy egyre komolyabb sikereket ér el.

Ha valaki zenész családban nő fel, egyenes út vezet a zenélés felé? Azt is kérdezhetném, hogy édesapád, Beck Zoli, a 30Y frontembere mennyire terelgetett a muzsikálás irányába?

Szerintem a szüleim és a köztem való viszony szerencsés eredménye, hogy mindkettejük pályáját nagyon sokra tartom – anyukám nevelésszociológus, apukám irodalomtudós számomra elsősorban. Ezért aztán mindig szerettem volna valamiféle akadémiai irányba elindulni, és ez nagyjából meg is történt; mivel a demográfiai elemzések és a neveléstudomány kevésbé érdekelnek, ezért inkább a nyelv- és irodalomtudományok felé fordultam. Amikor megszülettem, Ajkán laktunk – semmilyen út sem egyenes onnan, és a pécsi szellemvárosi panelek közül sem feltétlenül. Énekelni és össze-vissza beszélni pedig mindig szerettem, pont, mint apukám vagy a nagybátyám, és az, hogy ez a saját dalaimhoz vezethetett, nagy öröm és kiváltság.

Bemutatkozó albumodhoz szívből gratulálunk! Nagy meglepetés volt, ugyanis egy nagyszerű zenekar kíséretében hallhatjuk a dalokat. Az egy szál zongorából hogyan lett egy komplett együttes?   

A zenekar úgy lett, hogy két kedves barátom, Galgóczi Olivér és Dencs Dominik hajlandóak voltak összerakni ezeket a dalokat velem. Még velem zenél élőben a kedves szerelmem, Széll Tomi is, akinek köszönhetően basszusline-ok is megszólalnak a színpadon. Az egy szál zongorának, ha úgy játszol, mint én, megvannak a határai, mert nem ér el odáig az eszköztárad, ameddig a dalaidnak szükségük lenne rá.

Korábban nyilatkoztad, hogy a színpad még nem teljesen az otthonod, nehezen küzdesz meg a lámpalázzal. Hogy áll most a dolog, összebarátkoztatok már?  

Szerintem egyre jobb barátok vagyunk, bár a lámpaláz nem egy olyan dolog, ami könnyen elmúlik. Mindig nagyon félek azelőtt, hogy színpadra mennék, mert egyszerűen nem akarok hibázni, felsülni, kudarcot vallani. Az viszont biztos, hogy a fiúkkal sokkal jobb élmény a színpadon lenni, mert van egyfajta egymásrautaltság, van, akire ránézhetsz egy bénázás után, van kivel összemosolyogni.

Nyakunkon a fesztiválszezon. Hol leszel látható?

Sok helyen játszom, de amiket fejből tudok, az a Fishing, az Ördögkatlan, a Szeláví, a Bondoró, a Sziget és a Művészetek Völgye.

Mit gondolsz most, felkapott előadóként: zenészként fogod leélni az életedet vagy teljesen más területen képzeled el a jövődet?

Nem gondolom magamat felkapott zenésznek, de jó, hogy sokat koncertezhetek, és van, aki eljön a lemezbemutatómra. Mindig zenéltem, mindig énekeltem, nem hiszem, hogy ez valaha is megváltozna, ellenben nagyon szeretnék az angol irodalomtudomány világában mozogni, bár ez inkább az elmúlt 5-10 év hozadéka. Olyan dolgokhoz pedig nem értek, amikkel pénzt lehet keresni – nem vagyok sem kormánypárti politikus, sem informatikus vagy közgazdász, szóval biztos mindig énekelni és írni fogok, akkor is, ha soha nem leszek sikeres.

lokál
111 pécsi remekmű
 
lokál
Playback
 
lokál
Négykezes vászonra, bőrre, papírra, falra és monitorra