A Győri Tánc és Képzőművészeti Gimnáziumban még festészetet tanult, később két évig a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemre járt, majd további öt évig a PTE Művészeti Karán a szobrászművész szak hallgatója lett. Jelenleg a diplomájára készül. Mestere dr. Lengyel Péter.

Több hazai egyéni és csoportos kiállítása volt, 2017 óta vesz részt a Goszthony Mária Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpóziumon Bárdudvarnokon. Munkái mind stílusban, mint anyagválasztás szempontjából nagyon sokrétűek. Már a kezdetektől törekedett az újrahasznosított anyagok használatára, szobrait egyre tudatosabban jellemzi a „zero waste” és az újrahasznosítás. Először 2018-ban vett részt a Trash Art Magyarország kiállítássorozatán, melynek elsődleges célja, hogy a szobrokkal, a kiegészítő szemléletformáló információkkal, kiadványokkal és ismeretterjesztő előadásokkal minél több ember figyelmét felhívja a hasznosítható hulladékban rejlő értékre, amit meg kell becsülni és minél magasabb szinten vissza kell juttatni a körforgásos gazdaságba. A 2019-es Trash Arton Noé bálnája című szobra a szakmai zsűri különdíját kapta. Ezek a kiállítások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy művészetének fő irányvonala tudatosan az újrahasznosítás legyen. Tanulmányai elején a hagyományos szobrászat keretein belül dolgozott, munkái fém és kő felhasználásával készültek, később a fémet papírra, a követ textilre cserélte. Először csak a háztartásban kidobásra ítélt anyagokat használt fel, majd a Trash Art után tudatosan dolgozik újrahasznosítható anyagokkal. Ahogy mondja, önmagától inkább személyes hangvételű szobrokat készít, viszont mellette nagyon motiválják a tematikus pályázatok, melyben mindig más-más oldalát mutathatja be. Az újrahasznosítás révén nem csak a személyes gondolatai fogalmazódnak meg a szobrokban, de művészetével az egyre nagyobb tömegeket érintő globális problémákra is reflektál.