Marc Camoletti darabja hivatalosan is a világon a legtöbbet játszott francia színielőadás. Mit gondol, mitől ennyire időtálló a Boeing, Boeing és mi az, amiért Ön is örömmel rendezte meg idén Pécsett?

Ez egy klasszikus „ajtó-darab”, illetve úgy is szoktuk ezeket nevezni, hogy gépezet- vagy masinéria darabok. Ennek a műfajnak egyik őse Feydau Bolha a fülbe című darabja. A lényege, hogy ajtón ki, ajtón be követik egymást a szereplők. Amint kiment valaki az egyik ajtón, abban a másodpercben kell bejönnie valaki másnak a másikon, úgy, hogy már nem láthatja azt, aki kimegy, vagy látja, de nem tudja, ki az. Nekem annak idején azt tanították a professzoraim, hogy végső soron minden színdarabot kriminek lehet tekinteni. Škvorecký Egy detektívregény-olvasó ötletei című műve alapján a krimiknek két alaptípusa van. Az egyik az a fajta, ahol az olvasó, illetve a néző együtt nyomoz a szereplővel – például a Ms. Marple, Poirot vagy Scherlock Holmes –, és ő is ugyanúgy szép lassan tudja meg a titkokat. A másik – amire a legjobb példa a Columbo –, amikor a néző tudja, ki a gyilkos, vagyis ő a beavatott és azt figyeli, hogy a nyomozó hogyan jut az egyes titkok birtokába, hogyan halad a végkifejlet felé. Ebbe az utóbbi típusba tartozik a Boeing, Boeing, mert a mulatságosságának a legfőbb forrása, hogy a néző tudja, hogy ki ment ki az adott ajtón, viszont a szereplő, aki belép, nem tudja, hogy ki van az ajtó mögött. Ez hihetetlen bonyodalmakhoz vezet a színpadon. Egy rendes, igazi, jól megírt darabról van szó, amit mindenhol el lehet és el is kell játszani, ahol van hat kiváló színész ezekre a remek szerepekre. Kimondottan színész-darabról beszélünk, aminek a sikere azon múlik, hogy akik játsszák, mennyire fantasztikusak, és hála Istennek ebben az esetben van hat egészen fantasztikus színészünk: Győrfi Anna, Lipics Zsolt, Stubendek Katalin, Vári Éva, Vidákovics Szláven és Vlasits Barbara.

Nemrégiben jelentette be Vári Éva színművésznő a visszavonulását. Ezért is külön öröm a közönség számára, hogy ebben az előadásban őt is színpadon láthatjuk. Minek köszönhető, hogy a művésznő elvállalta a szerepet?

Nagyon régóta ismerjük egymást. Amikor ő a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött Pécsről, az nagy részben az én erőszakosságomnak és ügyességemnek volt köszönhető. Azóta is nagyon jóban vagyunk és boldogság, hogy együtt dolgozhatunk. Viccesen úgy fogalmaztam meg, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy én rendezem Vári Évát a visszavonulása utáni első darabban.

Hogyan ajánlaná a darabot a közönségnek?

Lehet, hogy amikor a néző erre az előadásra akár csütörtökön, akár pénteken este kilencre beül, akkor még egy picit rosszkedvű, picit morcos. De egy dolgot biztosan ígérhetek: két és fél óra múlva mosolyogva fog hazafelé menni. A Káptalan utcai színházban jó idő, csillagok és egy zajos, nagyon nevettetős, nagyon jó darab várja őt, kiváló színészekkel.

(Próbafotó: Tóth László)