Van-e valamilyen személyes kapcsolódása a darabhoz?

Én inkább a szerzővel vagyok erős – bár egyoldalú – baráti viszonyban, már több darabját rendeztem. A fizikusok az egyik alap abszurd dráma. Amikor kamaszkoromban a modern irodalmat tanultuk, ez benne volt abban az ötben, amit az iskolában tanítottak. Az a nagyon különös, hogy a darab abszurditása mostanra realitás lett. Így most sokkal nehezebb is játszani: biztos vagyok benne, hogy a 60-as, 70-es években a darab-beli helyzet és az elhangzó mondatok annyira abszurdak voltak, hogy az önmagában működtette a dolgot. Ez egy olyan könnyen nagy sikerre vihető, tartalmas darab lehetett, amit viszonylag egyszerű volt megcsinálni, mert jók benne az intellektuális fordulatok. Csak nagyon jó színészeket kellett találni hozzá, maga volt „a színész-darab”. Ma sokkal nehezebb, mert a világ abszurditása teljes mértékben behozta azt, amit Dürrenmatt megírt. Néha az az érzésünk lehet, hogy az élet már durvább, mint maga a darab. Szerencsére az üzenete így is örökzöld.

Más lesz ez az előadás, mint a darabból készült korábbiak?

Soha nem tudok úgy előadást csinálni, hogy „valamihez képest”. A legjobb tudásom szerint igyekszem megrendezni azt, amit csinálok. Ez a szakmám szeretetének az alapja.

Hogyan ajánlaná az előadást a nézőknek?

Egy fordulatos, komoly üggyel van dolgunk, ami annyira professzionálisan van megírva, hogy minden rétege felfogható. Mindenkinek ajánlom, aki szeret azon elgondolkodni, hogy ki irányítja a világot, és mi is a helyzet a manipulációval, van-e még bármilyen szinten igazság. Ez a darab nem elandalít, hanem intellektuálisan felébreszt. Aki szeret gondolkodni, az vállalja bátran, hogy beül a nézőtérre, mert egy intellektuális kalandban lesz része, ami még szórakoztató is.

Mik a korábbi és a mostani tapasztalatai a Pécsi Nemzeti Színház társulatával?

Az utóbbi években a szakmai tevékenységem gerince a vidéken működő nagy nemzeti színházakhoz kötődik, Budapesten inkább a független szférában működöm. A magyar színházi rendszernek nagyon fontos elemei a vidéki színházak, különösen azok, amelyek olyan távol vannak Budapesttől, hogy nem lehet hazamenni utána este. Pécsett nagyon sok a szabad jegyvásárlás a többi vidéki városhoz képest, ez egy érdekes dolog számomra, ez olyan nagyvárosi szokás. Kétszer rendeztem korábban Pécsett – a Varázsfuvolát és a Dühöngő ifjúságot –, tizenéve legutóbb. Nagyon sok minden nem változott, elég sok ember van itt abból az időszakból, de sok fiatal is van, akiket nem ismertem. Amelyik előadást megnéztem most, amióta itt próbálunk, azokat szerették a nézők, mindegyiken tele volt a nézőtér. Remélem, A fizikusok is tetszeni fog nekik.