n
HU | EN
made in pécs
b c d j k
Portré: Polgár Tivadar
Happ Zsuzsa / 2018.02.26.lokál
Polgár Tivadar Pécsről indult neki a világnak 19 évesen. Az elmúlt tíz évben keresztül-kasul járta a világot, dolgozott ipari alpinistaként, önkénteskedett a Csoma szobája projektben, mostanában angolt tanít. Célja, hogy motivációs trénerként másokat is arra biztasson, bátran menjenek a vágyaik után. Néhány hétre hazalátogatott a családja és a rétes miatt, de már ismét úton van, hogy 35 éves koráig az egész világot bejárja.  

Vajon hogyan indul valaki világgá? Tivadar így kezdte: „Tizennégy éves koromtól vállaltam diákmunkákat, szórólapkihordást, éjszakai árufeltöltést. Olyan is volt, hogy nem mentem el osztálykirándulásra, mert helyette dolgoztam egy kőműves mellett. Amit kerestem, azt eleinte földekbe fektettem Pécs közelében. Aztán a kecskepásztorkodásból és a szőlőmetszésből is elegem lett. Tizenkilenc évesen elvégeztem egy tanfolyamot és kimentem Svájcba egy folyami hajóra pincérnek. Nagyon jól éreztem magam és nagyon szépen kerestem, ez motivált arra, hogy a következő évben Kaliforniába utazzak három hónapot dolgozni és egy hónapot utazni. Akkor még nem tudtam jól angolul, ezért amikor hazajöttem, az egyetemen felvettem nyelvi tárgyakat: nyelvtant, üzleti angolt, turisztikai angolt. A következő nyáron vízimentőként dolgoztam Wisconsinban, fél évvel később pedig Hollandiába költöztem, ahol volt lehetőségem üzleti menedzsmentet tanulni. Addigra már tudtam, hogy külföldön szeretnék élni.”

Személyiségfejlődésnek éli meg az elmúlt éveket. „Eleinte csak arra mentem, hogy beutazzam az összes országot, meglegyen a pecsét mindenhol és akár pár óra múlva átmenjek egy következő országba. Később erősen a természet felé fordultam, félprofi hegymászóvá váltam. Azután az ételekre fókuszáltam, a tradicionális és minél extrémebb ételeket kerestem. Ez egészült ki a kultúrák, a hagyományok megismerésével. Amikor elutazom egy országba, igyekszem eljutni például egy esküvőre. Most egy-két hetet töltök egy-egy országban és gyűjtöm azokat, ahova szívesen visszamegyek majd később.”

Az utazások olyan személyes élményt jelentenek számára, amit társasággal nem tudna úgyanúgy átélni, ezért van úton tíz éve egyedül. „Általában fél évet dolgozom és fél évet utazok. Amikor dolgozom, akkor olyan helyet választok, ahol jók a munkalehetőségek és olyan munkát tudok találni, amit szeretek is. Imádok egyedül utazni. Nem szeretek kompromisszumokat kötni, az utazás számomra én-idő és abba nehezen engedek be bárkit. Akkor tudok jobban fókuszálni, amikor csak magamért vagyok felelős, olyankor sokkal jobban tudom tágítani a komfortzónámat, sokkal könnyebben tudok létrehozni interakciókat ismeretlenekkel. Nagyon nagy motivációm, hogy a kultúrákat jobban megismerjem, ezért is utazom úgy, hogy a couchsurfinget és a stoppolást választom. A stoppolás sokat elárul a kultúráról, a nyitottságról: hogy milyen gyakran veszik föl az embert, mennyire akarnak beszélgetni. Amikor valaki beenged a családi környezetébe, akkor olyan élményeket kapok, amiket másképpen nem tudnék megtapasztalni.”

Az alacsony költségvetéssel Tivadar célja az, hogy minél inkább részévé váljon a helyi kultúrának. Legutóbb is így látogatott haza Pécsre. „Júliusban ért véget a tíz hónapos munkám Sanghajban, utána hegyet másztam Kirgizisztánban, ahol maradtam oroszt tanulni és angolt tanítani. Onnan utaztam Indiába, Afganisztánba, Nepálba, Bangladesbe és átszöktem Bhutánba, ami szintén régi álmom volt. Azután Kazahsztán és Üzbegisztán felé vettem az irányt, és két hetet stoppoltam Örményországban és Grúziában, megdöntve a saját legalacsonyabb költségvetés rekordomat: napi 87 dollárcentből éltem, utazással, szállással és étkezéssel együtt. Amikor low-budgetben utazik az ember az nagyon jó lehetőség, hogy megtapasztald az emberek segítőkészségét. Aludtam például hotel tetején vagy ház tetőterében, de lépcsőházban is sátorban. Mindig ott van a pénz és a bankkártya a zsebemben, de amikor van időm, százszor szívesebben utazom így.”

Közösségi oldalakon, és nemrég indult podcast csatornáján is szeretné eljuttatni üzenetét az emberekhez. „Motiválni és inspirálni szeretném őket. Nem feltétlenül arra, hogy utazzanak, hanem hogy a társadalmi normáktól mentesen találják meg azt, ami nekik való. Én az utazáson keresztül ismertem meg, hogy mire van szükségem valójában. Nagy vágyam, hogy formáljam az emberek érdeklődését, nyitottabbak legyenek. Szeretném azt is megértetni velük, hogy nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy utazzon valaki.”

Tavaly egy TEDx előadásban is beszélt a tapasztalatairól. „Shymkentben egy iskolában felajánlottam, hogy tartanék a diákoknak önkéntes előadást. Ők pedig felkínálták, hogy tartsak TEDx előadást az önkéntességről, amivel kihúzhattam egy tételt a bakancslistámról.”

Tivadar januárban Kazahsztán felé vette az irányt, ahol fél évet tölt el és egy nyelviskolát alapít. Az még nyitott kérdés számára, hogy hol szeretne élni majd, miután bejárta az összes országot. „Ha most kellene választanom, akkor Spanyolországban vagy Új-Zélandon élnék. De még sok helyen nem jártam, például Dél-Amerikában, pedig tudom, hogy az nagyon fog tetszeni.”

Tivadarról további érdekességek az alábbi linkeken érhetők el: 

https://www.facebook.com/TeePolgar/

 

film
Jackie
 
lokál
Portré: Hajdú Balázs
 
ételital
Külvárosi gasztró: Kisvadász Borozó