Ian O’Sullivan évek óta jelen van a pécsi zenei életben, az utcazenélést a fiatal ír orvosnál viszont már felváltotta a Mongooz And The Magnet trió, amely egy igazi nemzetközi banda: Ian mellett Magnus Maloy norvég orvosis, énekes-gitáros és Imre Gábor dobos alkotják az egyre sikeresebb zenekart.

Egy biológus-kutatóorvosról nem mindenkinek az ugrik be elsőre, hogy az éjszakáit koncertezéssel tölti, Iannek sem egyszerű összeegyeztetni a zenélést a gyógyítással és a kutatással. „Néha könnyen, néha nehezebben megy, de sosem unalmas az élet. Hat éve vagyok az orvosi egyetemen, emellett régóta zenélek is. Egész életemben megvolt a tudományos érdeklődés, a másik oldalon pedig ott volt a zene. Évek óta hol az egyik, hol a másik dominált, most azt érzem, hogy megtaláltam az egyensúlyt, de ez abszolút törékeny. Nem egyszerű összeegyeztetni, de bírom, mert szeretem” – mondja.

Ian summa cum laude minősítéssel végezte el a pécsi orvosit, jelenleg PhD-hallgató, kutatási területe a gyermekgyógyászat és az ortopéd sebészet. A hét egyik felében kutat, a másikban pedig a műtőben segédkezik. Ian eredeti végzettsége biológus, de a diplomázás után rájött, nem ez az ő útja. „Jobban érdekelnek az emberek, mint a mikroszkópok. Minden nap laborban dolgozni – tudtam, hogy ez nem az én életem, ezért úgy döntöttem, elkezdem az orvosit. Hallottam, hogy nagyon magas színvonalú az orvosképzés Magyarországon, és Pécset választottam. Mindig bennem volt az utazás vágya, kíváncsi voltam új helyekre, más kultúrákra” – magyarázza Ian, akinek gyermekkora is sok utazással és költözéssel telt: szülei írek, de ő Amerikában született, majd 3 évesen költöztek Írországba. Innen az édesapja Új-Zélandra költözött, ahol szintén sok időt töltött Ian. „Mikor elvégeztem a biológia szakot, Galwaybe költöztem. Ugyanolyan méretű város, mint Pécs, van tengerpartja, és élénk a művészeti élete, sok zenész lakik ott. De itt, Pécsett mégis jobb, mert ugyan nincs tenger, de van Orfű és van napsütés. Galwayben csak olvashattunk a napsütésről, több mint 260 napot esik az eső egy átlagos évben. Ott kezdtem zenélni gyakrabban. Úgy adódott, hogy leégtem, a bankszámlámon annyi pénz maradt, amiből az albérletemet tudtam fizetni, így utcazenéléssel kezdtem megkeresni a kenyeremet.”

Ian Pécsett is hamar feltalálta magát a zenei szcénában. „Pesten vagy Írországban sem lehet ennyire könnyen híres emberekkel találkozni, mint Pécsett: ha átsétálok az úton, ott kávézik Felcser Máté, a túloldalon Beck Zoli. Írországban nem ismertem senkit, akit hallottam volna a rádióból. Járai Márkkal öt éve kis akusztikus koncertet játszottunk, egy nyár alatt pedig nem is értettem, mi történt: nem tudtam Márk elől elmenekülni, annyit játszották a rádiók. Ekkor gondoltam, hogy ezt nem lehetetlen megcsinálni, miért ne csinálnánk meg mi is?” A fiúk pedig nagy lépésekkel vágtak bele a zenekari életbe: két éve alakultak, tavaly EP-t jelentettek meg The Mongooz Juice címmel, tavasszal pedig jön az első nagylemezük. „A Mongooz éve lesz ez – a csillagok mondták. Két éve vagyunk együtt, az igazi indulásunk az volt, amikor Gábor, a dobosunk csatlakozott hozzánk. Nagy terveink vannak, mindjárt kész az első nagylemezünk, jövő héten megyünk Pestre az utolsó pár nap stúdiózásra. Április közepén jelenik majd meg a nagylemez, de előtte még lesz egy klippremier is az I don’t want to be like you című számhoz.”

Ianék tavaly a Ki Mit Tube-on is nagyot futottak, döntős produkció lett a Mongooz. „A Ki Mit Tube abszolút pozitív élmény volt. Az első klipünk a versenyben vicces volt, nem gondoltuk, hogy ezrek fogják majd megnézni. Kicsit ironikus volt, mivel sok magyar együttes énekel rossz angolsággal angolul, gondoltuk, mi megcsináljuk a fordítottját. Többen a kommentelők közül támadtak minket, amiért külföldiként tört magyarsággal éneklünk, de sokan támogattak, szavaztak és értékelték is.”

A tehetségkutatók ezzel nem zárultak le, idén a Nagyszínpad versenyében lett döntős az együttes. „12 zenekar szerepel a döntőben az egész országból, és mi vagyunk az egyetlen pécsiek, ráadásul majdnem az egyetlen nem budapesti banda. Nagyon büszkék vagyunk erre, és próbálunk valami jót felmutatni Pécsről.” A beszélgetés során egyértelművé vált: Ian, ha nem is tüke, de mindenképpen lokálpatrióta. „Nem tudom, hogy itt leszek-e egész életemben, de nem akarok elmenekülni innen. Nyáron Pécs a legjobb hely! Háromhavonta szoktam Pestre járni, először jól érzem magam, de pár nap után elegem lesz a tömegből és a dugóból, és nagyon jó visszajönni Pécsre, ahol nyugi van és ismer mindenki. Mikor beszélek valakivel, azt mondom, megyek haza. Pécsnek helye van a szívemben.”