A hagyományőrzés és a hagyományteremtés egyaránt fontosak számára, és ezek a gondolatok különösen aktuálisak a PTE alapításának 650. évfordulója idején. „Az évfordulótól azt várom, hogy tudatosuljon mindenkiben, hogy 650 évvel ezelőtt ez a város bölcsője volt az első magyar egyetemnek, ami egyben a magyar felsőoktatás születése is volt. Amikor összeraktuk a jubileumi programunkat, tiszteletünket akartuk kifejezni az alapítók előtt, és emellett kihangsúlyozni, hogy azzal a döntéssel a döntéshozók ezt a népet elindították a tudásalapú társadalmat építő nemzetek sorában.” A rektor úr számos sikert szívesen sorol fel az egyetem múltjából, de azon a véleményen van, hogy mindig törekedni kell még jobbra. „Az, hogy benne vagyunk a legjobb magyar egyetemek sorában, az egy jó dolog. A HVG listáin az utóbbi években mindig az első három helyen végeztünk, ez is egy nagy dolog. Megjelentünk azokon a nemzetközi listákon, amiken eddig nem szerepeltünk és ahol szerepeltünk, ott előrébb tudtunk lépegetni. Közben a magyar demográfiai helyzet miatt a hallgatói létszám csökken, mi pedig azt határoztuk el, hogy a felszabaduló kapacitásainkat minőségi váltásra használjuk fel, és a nemzetköziesítés irányába indulunk. Ma a külföldi hallgatók létszáma meghaladja a 3800 főt, köztük számos ösztöndíj programosunk is van. A cél az, hogy elérjük az 5000 fős létszámot.” Rektori célkitűzései szorosan kapcsolódnak ehhez a szándékhoz. „Az első rektori periódusomban borzasztóan fontos volt azon pályázati lehetőségek realizálása, amelyek előtt, vagy amelyek közepette voltunk, de bizonyos okokból mégsem volt egy sima ügy. Tavaly egy 25 milliárdos fejlesztési periódust zártunk le, most pedig megnyílt egy másik: a Modern Városok Program keretében újabb lépést tudunk megtenni a modern egyetem irányába. Igazi nemzetközi egyetemmé váltunk. Ugyanis ha a világban bárhol a külföldi hallgatói létszám aránya eléri vagy meghaladja a 10%-ot, akkor nemzetközi egyetemről beszélnek. Nálunk jelenleg ez az arány 15-16% körül van.”

Az egyetem vezetése mellett legalább ugyanilyen szenvedélyes elkötelezettséggel viszonyul orvosi és kutatóorvosi munkájához. „Mindent a szakmámnak köszönhetek. Számomra nagyon fontos, hogy ne szakadjak el tőle, hogy amennyire lehet, tudjam követni a fejlődést vagy annak az előmozdítója lehessek. Ez vonatkozik a tudományos kutatásra is. Hál’ Istennek lelkes fiatalok vesznek körül, és jönnek az eredmények. Az elmúlt időszakot is belevéve kb. 3 milliárdnyi kutatási innovációs forráshoz jutottunk, amiből több munkacsoporttal tudunk kiemelkedő színvonalú munkát végezni.” Ennyi feladattal komoly szervezést igényelnek a munkanapok. „A betegellátásban abszolút aktívan veszek részt. Reggel fél 7-kor ott vagyok a klinikán, 7 és 8 óra között fogadom azokat a betegeket, akiket hozzám küldenek, 8 órakor vizit, majd műtő. Utána jövök rektornak, és azután megyek vissza, este ott végzek. Egy kisbaba születése nekem ma is élmény.”

Ezeket a mondatokat hallva nehéz elképzelni, hogy eredetileg nem orvosi pályára készült. „Kutató fizikus szerettem volna lenni. Egyszerű, szegény családban születtem. A szüleim hamar látták, hogy nem vagyok buta és még szorgalmas is vagyok. Amikor édesanyámnak először mondtam, hogy mi szeretnék lenni, ő azt mondta, hogy abból nem lehet megélni. Választhattam, hogy jogász, mérnök, tanár vagy orvos leszek. Ezek közül az orvost választottam, de nem nagy meggyőződéssel. Ráadásul volt egy negatív beállítottságom, nem szerettem a vért, a különböző váladékokat, de ezt le tudtam győzni. Amikor az egyetemi karrier-napokon rektorként beszélek, mindig elmondom a hallgatóknak a saját példámat. Az egy dolog, hogy az embernek vannak elképzelései, álmai, de nem biztos, hogy olyan nagy baj, ha attól eltérítik, főleg, ha jó érzékkel térítik el.”

Dr. Bódis József természetesen akkor sem unatkozik, amikor éppen nem az egyetem vezetésével foglalkozik, vagy orvosi munkát végez. „Sok mindent szeretnék csinálni a szabadidőmben, de nem mindenre jut idő. Minden nap biciklizem, rossz időben szobabiciklin. Nagyon szeretek olvasni, de év közben nem nagyon tudok, mert nem jut rá elég idő. Így ez megmarad nyárra vagy a szabadságok időszakára. Sokat járunk színházba és koncertekre, az igazi hobbim pedig a főzés. Nagyon szeretek főzni, nagy mennyiségben is. Például az egyetemi nemzetközi esteken több alkalommal is főztem, legutóbb gulyáslevest, körülbelül 200 adagnyit. Szabadidős tevékenységeim nagyon fontos részét jelentik az unokák. Két unokám van, egy négyéves kislány és egy kétéves kisfiú, nagyon aktív és ügyes gyerekek.”