Az E78-ban találkozunk, ahol 2014-ben zenei szervezőként kezdett dolgozni. Beszélgetésünk alatt egészen szülővárosáig, Szombathelyig és a győri Mediawave Fesztiválig kell visszamennünk a kezdetekhez. „A zene mindig is alapvető eleme volt az életemnek, meghatározta, hogyan értelmezem és élem meg a világot. Munkává a győri főiskolás éveim alatt kezdett válni, miután egy plakáthirdetés alapján jelentkeztem a Mediawave csapatába önkéntesnek. Már az első évben a koncertrészlegen találtam magam, pár év múlva ennek, és a fesztivál klubjának szervezőjévé váltam. 18 évesen még nem tudtam, hogy mivel akarok igazán foglalkozni, műszaki menedzsernek tanultam, a főiskola után volt is pár év, amikor hasonló munkakörökben dolgoztam. Szerettem, de abban a pillanatban, amikor úgy állt a dolog, hogy a Mediawave alkalmazni tud, nem volt kérdés, hogy dobbantok.”
A fesztiválnál töltött 15 év alatt számos olyan szakmai kapcsolatot épített ki, amelyek Baranya és Pécs irányába terelgették. „Egy olyan világlátást, ha úgy tetszik, szervezői attitűdöt kaptam, ami alapján azóta is működöm. Ez mindig is izgalmas helyzetek megteremtéséről szólt, sok saját fejlesztésű projektet és műhelymunka jellegű folyamatot indítottunk el; rengeteg izgalmas, úttörő alkotóval kísérleteztünk közösen. Erre figyeltek fel a Művészetek Völgye szervezői is, Kiss Mónika és Bérczes Laci, akik akkor a pulai helyszínért feleltek. Laci és Hartyándi Jenő, a Mediawave igazgatója jó munkakapcsolatban voltak, így amikor Pula akkorára nőtt, hogy a színházi programok mellett igény volt másra is, minket kértek fel a zenei program szervezésére. Ennek köszönhetően jelentük meg aztán az Ördögkatlanon, Kisharsány programját szerveztük évekig.” Volt még egy szál, aminek köszönhetően tovább erősödött a pécsi kötődés: „2010-ben rengeteg minden mozdult meg Pécsett, és jutott feladat azoknak a fiataloknak is, akikkel én korábban, a Zsolnay gyár területén működő Labor és a Moveast Filmfesztivál előkészítése kapcsán találkoztam. Ők hozták létre aztán a Varázskertet, majd az EKF után Ozorán kötöttek ki. Amikor megfogalmazódott, hogy legyen egy élőzenei színpada a fesztiválnak, engem kerestek meg. A 2012-es első közös ozorai munka után pár héttel, rengeteg mindent magam után hagyva jelentem meg végül Pécsen, két hónapra való pénzzel.”
A Retextilnél kötött ki, két évvel később pedig már a Negyedben szervezte a Kodály Központ ötéves jubileumi koncertjeit. A Zsolnay Fesztivál fényfesztivállá alakításában ötletein és kapcsolatain kívül szerepet játszott a szerencse és a nyitottság is a vezetőség, valamint a város részéről. A fesztivál történetéről már sok helyen nyilatkozott, mi elsősorban a személyi vonatkozásaira voltunk kíváncsiak: „Ozorán nemcsak a Dragon Nest színpad lineup-jáért felelek, hanem a helyszín gazdája is vagyok. Itt terelődtek a gondolataim arra, hogy a helyszín maga és a vizualitás mennyire meghatározó eleme tud lenni egy fesztiválélménynek. Emiatt kerestem meg a Kiégő Izzók nevű pesti vizuál kollektívát, akiket aztán 2015-ben elhívtam a Negyedbe is, hogy látványelemekről ötleteljünk, akkor még a Zsolnay Fesztiválra. Ők hívták fel a figyelmem arra az új fesztiválformátumra, amit a fényfesztiválok képviselnek, egy évvel később pedig egy olyan városi rendezvényt hoztunk létre a szakmai támogatásukkal, ami mára országosan ismert és nemzetközileg is értelmezhető eseménnyé vált. De nem indulhatott volna el a rendezvény Pécs akkor már kimondottan aktív fényfestőinek részvétele nélkül sem. A cél azóta is változatlan, tömegeknek szóló kortárs vizuális művészeti fesztivál megvalósítása, aminek középpontjában a fény és a közterek új típusú használata áll.”
Szavaiból sugárzik a szeretete és a ragaszkodása Pécs iránt. „Nem titok, hogy Pécsen megtaláltam életem párját is, másfél évvel ezelőtt pedig megszületett a kisfiunk. Ő már igazi pécsi csávó, én pedig pécsi szervező apuka vagyok. Nagyon örülök, hogy egy ilyen szuper városban tudtam olyan feladatot találni magamnak, amiről azt remélem, hogy értékes.”