Fiatal építészként érkezett Pécsre Pelényi Margit és a város szellemisége maradásra bírta. „A huszadik század végének vonzó, izgalmas szellemi légköre akkoriban Magyarországon belül Budapest mellett Pécsett volt erős – sok tekintetben még érdekesebb is volt itt, mint a fővárosban. Valahogy itt ragadtam. Azt hiszem, az építész az nem egy mobilis fajta. A megbízások és a környezet is fontosak számunkra. Ha megszeretünk egy tájat, egy várost, akkor ahhoz elkezdünk kötődni.”
Bár kötődései a munkáihoz is vannak, nem emel ki kedvenceket, inkább mindegyiket összefüggéseiben nézi. „Mindig amin éppen dolgozom, az van a figyelmem középpontjában, azt szeretem. Az építész szakma integráló, nagyon szerteágazó tudást kell felhalmozni, mozgósítani ahhoz, hogy jó épület szülessen: tér, forma, szerkezet, funkció, környezet – ezek mind fontosak, és adott esetben a társadalmi jellemzők is. Minden munka bizonyos mértékig új. Ha valami gondolkodásban nem jelent kihívást, akkor már nem is érdekel. Így mindig tanulok is. Fiatalon azt gondoltam, hogy az ember egyszercsak beérik és tud mindent, amit tudnia kell. De nem, nem tudja. Nem tudom megmondani a tutit, mert a tutit nem lehet tudni – aki tudja, az gyanús!”
Munkásságában több olyan projektet találunk, amik szociális szempontból bírnak jelentőséggel. „Az építész azt tervezi, amivel megbízzák, de talán nem véletlen, hogy milyen megbízás találja meg. Kétség kívül érdekelnek a nehéz sorsú emberek, mint minden lelkiismeretes embert. Ha nekik tervezek, fokozottan érzem, hogy van a munkámnak értelme. Ha nem hinnék egy feladatban, azt nem is tudnám megoldani, vagy nem jól. Kell, hogy az ember át tudja élni a majdani használók helyzetét.” A felhasználói funkció tervezői szemmel folyamatosan foglalkoztatja. „Szeretnék oktatási épületet, iskolát, óvodát vagy bölcsődét tervezni. Azt is olyan dolognak tartom, amivel könnyű azonosulni, érdekes feladat.”
Építészként a régi és az új épületek egymáshoz való viszonyáról, a városok átalakulásáról is gondolkodik. „Szeretem viszonyba állítani a régit és az újat. Ez a viszony sokféle lehet. Az idő, a kor fontos, de inkább úgy tekintem, hogy a régi épületek ugyanúgy a környezet részei, mint egy lejtő vagy egy fa. Minden munkánál van valami olyan, ami vezérfonallá válik, ami lehet egy régi épület is. Volt már izgalmasabb korszaka Pécs építészetének, mint a jelenlegi. Sok üresen álló nagy értékű ingatlan van a városban. Vannak olyan tömbök, amik kiürülnek, ezt jó lenne várostervezési szinten kezelni.” Ehhez pedig szerinte figyelem és idő kellene. „A gyors változások mindig sok hibával történnek, mert nincs elég idő átgondolni. Pécs a rendszerváltásból rosszul jött ki. Kicsit leült, belassultak a dolgok, de akkor is azt mondtam, hogy sok tekintetben ez nem baj, mert a városnak jót tesz, ha nem hirtelen változik. A változásokhoz a lakónak is idő kell, hogy megszokja, megszeresse. A 2010-es év hozott építészeti eredményeket, de a keleti városrészbe került intézmények még mindig nem szervesültek igazán a városhoz.”
Ahogy a régi és az új megjelenése, és a városszerkezet, úgy a környezettudatosság is része Pelényi Margit tervezői gondolkodásának. „Szerencsés korban, nagyon jól élünk, háborúk nélkül, éhezés nélkül, nagyon nagy komfortban, miközben a forrásainkkal nem bánunk kellő felelősséggel. Riasztó, ahogyan ehhez hozzáállunk. Az építész annyit tud tenni, hogy felkínál lehetőségeket. Mindig érdeklődéssel figyelem a fenntarthatóságot szolgáló technikai újításokat.”
Érdeklődéssel fordul a fiatalok felé is, ezért is tanít mesterként a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájában. „Több fiatal tehetség van a városban, mint amennyire ez látszik a város építészetén. Látom azokat a csoportokat, akik nagyon ígéretesek. Sokat dolgozom fiatalokkal, nem is bírnám ki e nélkül, ez egyfajta szellemi karbantartás is nekem. Ma már más a mester-tanítvány viszony, sokkal inkább egyfajta együtt gondolkodást jelent.”