Élt egyszer egy kislány Észak-Somogyban, Baráti szőlőhegyen, Ibolyának hívták. „Egy önfenntartó tanyáról, egy kis közösségből indult az életem. A hatvanas években voltam kisgyerek, a testvéreim jóval idősebbek voltak nálam, ők már éppen elmentek messzebbre tanulni. Velünk élt a nyolcvan év fölötti nagyapám, és voltak olyan napok, amikor ő meg én együtt őriztük a teheneket – azt nagyon szerettem. Miközben hajtottuk a teheneket, mindenfélét ettünk, meg szedtünk. A nagyapám ismerte a növényeket, én meg megtanultam azokat a neveket, ahogyan ő nevezte őket. Például csak néhány éve tudom, hogy a seggvakaró az a galagonya.”

A kis vidéki iskolában gyakran bízták a kicsiket a nagyobbakra, talán Biát ez indította el később a pedagógusi pályán. „Az biztos, hogy ott alapoztam meg a módszertani ismereteimet, a résztvevő-központú módszerek alapjait onnan hozom. Bár később, amikor gimnáziumba jártam, még mindig nem tudtam, mi akarok lenni, a haverok, meg a kosárlabdázás jobban érdekeltek a tanulásnál, de aztán a matek és a fizika érdeklődésemmel bekerültem egy előkészítő programba, amit a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola szervezett és végül egy szerelem miatt ide is jöttem tanulni, a műszaki tanár szakra.” A főiskolai években sem a tanuláson volt a hangsúly Bia életében, hanem sokkal inkább a közösségi élet vált fontossá számára. „Szintvezetőként a kollégiumban rendszeresen csináltunk valamit, aztán egy nevelőotthonokat patronáló csoportot is elindítottunk. Amikor később a tanárképzésben dolgoztam, akkor meg akartam reformálni az egészet.” Az oktatásfejlesztésből aztán már könnyen jött a környezeti nevelés és egy kisebb kitérővel a falusi turizmus. „Húsz év egyetemi munka, rengeteg projekt, tréningek, multimédia-fejlesztés, civilkedés és közben a gyerekeink felnevelése nagyon elfárasztott, annyira, hogy egy időre elmentem bölcsisnéninek. Végül mégsem az lett a végállomás, hanem elkezdtem őstermelőként mindenfélét termeszteni, gyűjtögetni, befőzni és a falusi turizmusban közreműködni Cserkúton. Ebből lett aztán az együttműködő társakkal az ÖkoCsali és a Mecsek Zöldút, ami annyira jól sikerült, hogy megnyertük a ’Magyarország legízletesebb vendégváró úticélja’ európai címet. Sajnos akkor még annyira gyerekcipőben jártak ezek a dolgok, hogy nem sokat profitáltunk belőle.” Biát akkoriban már széles körben ismerték, ami annak is köszönhető, ahogyan ő kapcsolódott másokhoz. „Nagyon sokat tanultam másoktól, akik hasonló utakon jártak, egymással osztottuk meg a tudást. Ebből nőtte ki magát a catering, amit szintén a helyi terményekre és az abból készített ételekre alapoztunk. Emellett fenntartottam nem kevés munkával olcsóbb kategóriájú turistaszállásokat is.” Nagyon sokan vannak a városban, akik ebben az időszakban találkoztak vele és csodálkoztak rá az olyan ételekre, mint például a medvehagyma bigyó – a receptekből született is egy szakácskönyv sokak örömére. Bia receptjei ma is elérhetők a biobia.hu oldalon, aminek egy másik részét is ajánlja olvasásra. „A honlapomon Sztrók-on-túl címmel írok naplót a stroke utáni életemről, ami talán másoknak is segíthet, akik érintettek vagy a családjukban történt hasonló esemény.” Néhány évvel ezelőtt, az említett stroke után Bia újra nagyot váltott. Beköltözött egy belvárosi lakásba, ahol az udvarában a magaságyásoknál és a gyümölcsaszalónál is lenyűgözőbb a tárolókamrája, amiben ott van minden befőzve, ami csak eszünkbe jutna, sőt, még az is, ami nem. „Ez a nyár nekem nagyon kreatív volt a befőzés szempontjából: csináltam meggyes cseresznyelekvárt és vadrózsásat, bodzásat, mentásat, citromfüveset, levendulásat. Tettem el porcsinos lecsót, gombasavanyúságokat, készült csatni bodzából, almából, fügéből és fosókaszilvából. A Mecsekben rengeteg minden van, amit fel tudok használni: a lehullott vadalma, a vadkörte, a házi berkenye, a csalán, a medvehagyma, a zamatos turbolya, a zsenge fokhagyma ízű kányazsombor, vagy ott van minden háborgatott területen a libatop, a disznóparéj, a kövér porcsin. Főzeléknek van sóska, lósóska, gyümölcsnek pedig szeder, som és kökény.”

Aki szeretne ellesni valamit ebből a tudásból, az jelentkezhet Biánál vezetett mecseki sétára – úgynevezett vadonfürdőre – vagy gasztronómiai workshopra, amit Fazekas Bálinttal közösen vezet a Szabadkikötőben.