A ma szoftverfejlesztő, rendszergazda és informatikus vállalkozóként dolgozó Gyürüs Lajos életében korán megjelent a város iránti szenvedélyes érdeklődés. „Építőipari technikumba jártam, ahol az igazgató művészettörténetet tanított. Azt a feladatot adta, hogy egy műemlék épület történetét dolgozzunk fel. Kicsit naivan beállítottam a levéltárba, hogy jöttem kutatni. Nagyon rendes volt a levéltáros és beengedett. Döbbenetes élmény volt ott ülni a kutatószobában, abban a hangulatban, a régi iratok illatában. Bár a kutatásokat akkor nem folytattam, de mivel szerettem fotózni, sokat fotóztam a városban. Régi gépeket vásároltam, vettem és eladtam, diafilmre is fotóztam. Van egy kis gyűjteményem abból az időből.”
Lajos építésznek készült, dolgozott az akkori Pécsi Tervező Vállalatnál és az Állami Építőipari Vállalatnál is, ahonnan mégis az informatika felé vette az irányt. „Amikor már a szakmában dolgoztam, akkor egy honlaphoz kellett egy kis színes oldal. Kitaláltam, hogy a megrendelő cég környékéről készítek egy kis videót. A videó felkerült a Youtube-ra, aztán később feltöltöttem többet is. Végül már több száz kisfilm volt fenn, amiket újra vágtam vagy magam szerkesztettem, és tíz év alatt több mint egymilliós nézettséget ért el a csatornám.” Néhány évvel később követte a videós csatornát a Régi Pécs megalapítása. „2012-ben döntöttem úgy, hogy megpróbálom bemutatni a várost. Azóta olyan számokat ért el az oldal, amire nem is gondoltam. Valahogy az derült ki, hogy az embereket ez érdekli. Kanadától Ausztráliáig sok helyről megköszönték a munkámat, írtak nekem.” Mivel a Facebook inkább a képek megosztására alkalmas, Gyürüs Lajos azonos címmel egy blogot is vezet, ahol érdekességekről ír a várossal kapcsolatosan.
A Régi Pécs oldal képei sokféle forrásból származnak. „Egyrészt vannak régi, saját készítésű felvételeim a 70-es és a 80-as évekből. Megszereztem többszáz képet az MTI fotóiból is, és az évek során egyre több az olyan archívum, amihez hozzá lehet férni, ilyen például a Csorba Győző Könyvtár fotótára, de a Fortepant és újságok archívumait – például a Dunántúli Naplóét – is használom. Nem beszélve a képeslapokról, kapcsolatban vagyok például a pécsi származású Tóth Tiborral, aki ismert képeslapgyűjtő. Nagyon sokan küldenek is képeket, amit otthon találnak az albumokban vagy gyűjtőként rátalálnak.” A képek 110-120 évet ölelnek fel Pécs múltjából. „Az volt az elhatározásom, hogy 1990-ig férnek bele a képek a ‘régi’ kategóriába. A legrégebbi képek a fotózás kezdeti idejéből valók. A pécsi fényképezés kezdeti éveiből ismertebb fényképészek, Exner Gyula és Zelesny Károly nem csak műtermi fényképészek voltak, ők már a városról és épületekről is készítettek fotókat az 1870-80-as években. Később is mindig voltak olyan fotósok a városban, akiktől sok képet lehet találni. Az egyik ilyen Zsabokorszky Jenő, akinek nagyon sokat köszönhet a város. Ő képeslapként adta ki a fotóit, de úgy, hogy fotótechnikával sokszorosította, ezért nagyon sok szép kép maradt fent a 30-as, 40-es évekből.”
Bár Lajos azt gondolta, pár év alatt ki fog fogyni a képekből, még most is sok évre való anyaga van. És ennek a követők örülnek igazán. „Sok visszajelzés jön az oldal kedvelőitől, olyanok is vannak, akik szinte minden nap hozzászólnak, megosztják a véleményüket vagy akár egy-egy képet. Olyan is volt, aki meghatódott, mert régóta nem járt a városban és nem is gondolta, hogy még egyszer fogja látni azt a városrészt, ahol élt. Amikor valaki talál valamit az oldalon a saját háza tájáról vagy esetleg a régi otthonáról, akkor annak nagyon szoktak örülni. Úgy tűnik, 15-től 100 éves korig mindenki megtalálja a maga témáját. Sokan felhasználják a képeket akár más oldalakon vagy más anyagokhoz, volt, aki például a diplomamunkájához.” Az elkötelezettség, amivel a Régi Pécs alapítója gondozza az oldalt garanciát nyújt arra, hogy minőségi tartalmat lássunk a jövőben is. „Évről évre egyre többen vagyunk az oldalon, amire közösségként tekintek. Ez pedig felelősséggel jár.”