Mi leszel, ha nagy leszel?
Mi leszel, ha nagy leszel?
szerk / 2015-05-29 lokál
Ismert pécsieket kértünk arra, hogy árulják el, mik szerettek volna lenni gyerekkorukban. És ha már elárulták, be is öltöztettük őket, így néhány percre mindannyian megvalósíthatták gyerekkori álmaikat. Minden szereplőnek ezúton is nagyon köszönjük a részvételt! A fotókat Kalmár Lajos készítette.

Bite Orsi, drága kolléganőnk

A Füles címlapján láttam meg először Bíró Icát tornadresszben. Attól a pillanattól kezdve nem tudtam menőbb dolgot elképzelni, mint a Füles címlapján tornaszerkóban feszíteni. Azóta is úgy gondolom, hogy az aerobiknak a dressz a lényege. Aerobikozni igazából nem tudtam, de ettől függetlenül nagyon szerettem. Így voltam a rajzolással is: nem tudtam, de szerettem. 

Köles Ferenc, színművész

Gyerekkoromban azzal ijesztgettek, hogy ha nem tanulsz, akkor utcaseprő vagy kukás leszel. Ezt egyáltalán nem értettem, hiszen nekem a kukások voltak a legnagyobb királyok. Mindig szaladtunk ki az utcára, amikor jöttek. Már messziről kiabáltak, mindig viccesek voltak, lógtak a kapaszkodón, fújta a hajukat a szél, és ez számomra nagyon vagány dolog volt. Nem beszélve a gombokról! Megnyomta, fölment a kuka, ő irányította az egészet, ami engem lenyűgözött. Szerintem ez egy felelősségteljes meló.

Balogh Edina, az ASzPIK főszervezője

Négy évesen volt egy elég komoly műtétem, ami miatt egy hónapig kórházban voltam. A szülők nem nagyon lehettek bent, gyakorlatilag a nővérkék, a doktorbácsik és a doktornénik szórakoztatták a gyerekeket. Nagyon erősen megmaradt bennem, hogy az egyik doktorbácsi zöld ruhában cigánykerekezik nekem a folyosón, hogy ne legyek szomorú. Amellett, hogy bent voltam a kórházban, mégis egy jó élményként maradt meg ez bennem, mert gondoskodó, családias volt a hangulat és nagyon kedvesek voltak mind az orvosok, mind pedig az ápolók. Ezért szerettem volna orvos lenni egészen pici gyerekkoromban.

Dudás Attila, fodrász

Egy kis faluban, Drávasztárán nőttem fel, ahol egész nap a focipályán voltunk és fociztunk. Akkoriban Magyarországon sokkal nagyobb volt a futball respektje, mint manapság, minden gyerek Nyilasi, Törőcsik vagy Katzirz Béla szeretett volna lenni. Az életem volt a futball, oly’ annyira, hogy még a mai napig is néha azt álmodom, hogy focista vagyok. Bár nem lettem híres labdarúgó, azért a Megyei 2. osztály Czibulka-csoportjáig eljutottam, ugyanis a Görcsöny színeiben majdnem 10 éven keresztül futballoztam. Az első gyerekkori meccsélményem az volt, amikor édesapám elhozott egy Pécs-Fradi meccsre, ami fantasztikusan nagy ajándék volt számomra. Azóta, amikor csak tehetem, kint vagyok a pécsi stadionban és szurkolok a PMFC-nek.

Felcser Dávid, Nappali, főnök

Igazából nem is tudom, hogy mennyire szerettem volna zoológus lenni, inkább az a helyzet, hogy ez a kép alakult ki rólam gyerekkoromban. Könyvmoly voltam, kipörgettem az összes Búvár meg Kolibri könyvet, Gerald Durrell nagyszerű regényeiből okosítottam magam, és akkor valahogy az a kép alakult ki rólam családi körben, hogy a gyerekből biztos zoológus lesz, aminek a jelentését akkor még nem is tudtam, de tetszett. Most így visszagondolva, azt hiszem, egy nagy tévedés lett volna, ha ezt a pályát választom.

Marcz Évi, Jókai Cukrászda, cukrász-séf

Kislány koromban anyukámmal jártam virágkötő tanfolyamra, ami nagyon megtetszett. Amúgy is szerettem bíbelődni mindenféle színes dologgal, a virágok is vonzottak, ezért kézenfekvő volt, hogy virágkötő leszek. Egy apró probléma azonban akadt, ugyanis nem bírom a virágport, ezért hamar letettem erről a szakmáról. A virágokat egyébként nagyon szeretem, de egyáltalán nincs érzékem a nevelésükhöz, klasszikus virággyilkos vagyok. A cukrászdában is sajnos minden növény tönkremegy, ami a kezem ügyébe kerül.

 

lokál
Made in Pécs-díj: Az év terméke
 
lokál
Bringás Maffia
 
zene
RATM tribute by Subscribe