Mehringer Marci – Az én Pécsem
Mehringer Marci – Az én Pécsem
Papp András / 2023-09-27 lokál
Mehringer Marci és zenekara egy sajnálatos és súlyos baleset miatt került nemrég a hírekbe. Összeállításunkban csak érintőlegesen foglalkozunk a szerencsétlenséggel, hiszen Marcit ennél sokkal vidámabb témában kerestük fel: azt kértük tőle, mutassa meg kedvenc pécsi helyeit.  (Mindenkit szeretnénk ezúton is megnyugtatni, hogy a balesetben megsérült zenekari tagok jól vannak, sokan teljesen felépültek, néhányuk gyógyulása azonban még sok időt vesz igénybe.)

Olympia próbaterem

Legendás hely az Olympia, itt próbáltak annak idején a Lovasiék, és rengeteg olyan zenész, aki később híres lett. A termet közösen béreljük a PMS-sel (Pécs Music Society), emiatt egyetemi zenekarok is szoktak itt próbálni, de az a helyzet, hogy éppen mostanában szeretnénk elköltözni innen. Az autóbalesetünkben az összes hangszerünk és az összes cuccunk odaveszett, ám a szakma és a közönség jóindulatából, kedvességéből és pénzéből ezeket pótolni tudjuk. Vadonatúj hangszerparkot szeretnénk felépíteni, ezért olyan saját teremre van szükségünk, ahol vigyázni tudunk az értékeire.

Egyébként nagyon szeretünk itt lenni, az infrastruktúra gyakorlatilag a próbaterem köré épült: itt van a kollégium, mellette a kocsma, a dohánybolt, a Tom Market, van biliárd, csocsó, cigi, sör, ráadásul a kollégiumban még lányok is laknak. Tehát amire egy huszonéves zenész vágyhat, abból itt minden megtalálható.

Leőwey Klára Gimnázium / Szent István tér

Először a Tiborcba jártam – azt rettentően utáltam – onnan jöttem át a Leőweybe. A Tiborc nagyon poroszos, katonás volt nekem. A Leőweyre mind a mai napig jellemző, hogy abban támogatnak, amiben jó vagy, ami érdekel, így kiteljesedhetsz bármiben. Nekem ez a zene volt, és az énektanárom (Radóczy Jusztina) nagyon sokat segített a zenekarunknak a kezdeti időszakban. A Leőwey azt testesítette meg nekem, hogy ebben az iskolarendszerben is van olyan suli, ahol jól érezhetem magam. És ez nagyon fontos volt! Nagyon szerettem ide járni, és mind a mai napig visszajárok.

A Leőwey és a SZIT amúgy egymáshoz kapcsolódik számomra, az órák közötti szünetekben ide jártunk ki „beszélgetni”, arról nem is beszélve, hogy a Sétatér Fesztiválon volt az első nagyobb koncertünk.

PTE-KTK

A KTK-ra járok gazdálkodás-menedzsment szakra. Egyszer elkezdtem már angolul, de lepassziváltam, mert sok volt egyszerre a suli és az RTL, de az igazat megvallva, azt sem tudtam akkor, hogy szeretnék-e egyáltalán egyetemista lenni. Most leszek másodéves, és most érzem először azt, hogy egyetemista vagyok, eddig nem volt ilyen fílingem, nagyon elzárkóztam ettől az érzéstől. Mostanra azonban belenőttem, megtaláltam azokat a dolgokat, amik érdekelnek, olyanokat tanulok, amiről azt gondolom, hogy van értelme és van létjogosultsága a világban. A KTK és az egész PTE amúgy nagyon jó, jók a körülmények, nagyon jó a közösség, sok barátot is szereztem itt.

A közoktatásban azonban sajnos súlyos problémák vannak, de hiszem azt, hogy lehet ezen változtatni és a mi generációnk ezt meg is fogja tenni, mert ez egy nagyon jó ország, csak kéne tenni bele energiát és pénzt.

Monte Cristo

Több okból is fontos hely számomra a Monte. 14-15 éves koromban itt ismerkedtem meg Loresszel (Tormássy Lóránd, a zenekar gitárosa), rákövetkező héten már csináltunk egy zenekart, otthon a szobámban zenélgettünk ketten, aztán hárman, majd négyen, végül öten. Ebből a zenekarból végül csak Loresz és Dani (Kővári Dániel, a banda basszerosa) maradt meg. Aztán fontos azért is, mert Frick, a dobosunk itt pultozik, úgyhogy elég sok olyan éjszakánk volt ezen a helyen, amit remélhetőleg semmilyen kamera nem rögzített. Régebben, amikor hosszú volt az éjszaka, itt zártunk mindig, ugyanis hajnali 3-kor minden bezárt, ellenben itt 4-5-ig el lehetett lenni, majd kimentünk az első busszal a 48-as térre reggelizni a Mekibe.

És a Montéval kapcsolatban kihagyhatatlan a Papi, aki karakteres éjszakai pécsi arc volt mindig. A wifi-kódot például öt évig kértük tőle, de sose adta meg, azt mondta, inkább beszélgessünk. Igaza is volt!

Blöff Café

Tömény történelem minden szempontból. Ha egy jó, klasszik kocsmára gondolok, akkor az nekem a Blöff. A zenekarral nagyon szeretjük ezt a helyet! Jó pia van jó áron, nagyon sokan elférünk, van tévé, azaz minden adott ahhoz, hogy az ember eltöltsön itt egy görbe estét. Általában jó zene szól, és ha most oldalra pillantok, a falon ott egy Shen Kick Punnany-matrica, ami a pécsi zenei történelemnek egy fontos része – mi pedig mindig is szerettünk volna ennek a részei lenni. Reméljük, idővel azok leszünk mi is a kisebb srácoknál, csak most még mi vagyunk a kisebb srácok.

Pécsi Est

Amikor elkezdtünk zenélni, az volt a mércénk, hogy legyen egy saját koncertünk az Estben, mert az nagyon menő. Ez tavaly össze is jött! Most meg már az a mérce, hogy a Káptalanban is felléphessünk önállóan (vendégként már játszottunk ott), mert nekünk a Káptalan Kert a pécsi Budapest Park. Itthon egyébként már minden olyan helyen koncerteztünk, ahol szerettünk volna: a Pécsi Estben, a Szabadkikötőben, a PEN-en, a Széchenyi téren, a Sétatéren, a Sportcsarnokban – nyilván az összes nem a saját bulink volt, de ezek a fellépések nagyon fontosak nekünk. A koncertjeinkkel kapcsolatban éljük a magunk álmait, hiszen amit kiscsávókként kitaláltunk, azt össze is raktuk az évek alatt. De visszakanyarodva az Esthez: az összes éjszakánk abból állt, hogy megnéztük azokat a zenekarokat, aki idejöttek. Szerintem a Punnanyt és a 30Y-t is itt láttuk először, de jöttünk mindig, bárki is játszott.

Mecsek

Az erdő és a Mecsek hozzám nőtt. Mindig fönn laktunk a hegyen, ahol csönd, nyugi és madarak voltak körülöttünk. Az erdő nyugalma kontrasztot jelent számomra a budapesti és a pécsi élet között. Szeretem Pestet, nagyon sok gyönyörű része van, de nagyon utálom azt a koszt és zajt, ami Budapest bulinegyedében tapasztalható. Pécsen az egyik legjobb dolog, hogy itt a nyugit árasztó Mecsek. Nekem ez a pécsi Hollywood Hills. Az, hogy mi most itt beszélgetünk az erdőben, nagyon jó flash, mert nincs itt az égvilágon semmi, csak a kézzelfogható nyugi. Hosszútávon ez is a célom: csak a művészet, a zene, az alkotás, mellette a természet és a nyugalom.

lokál
Illusztrátort keresünk!
 
súgó
Húsvétváró
 
zene
Klubok közönség nélkül