KÉRDÉSEINK:
1. Milyennek látod a mai pécsi irodalmi életet?
2. Az alkotásodban inspirál vagy inkább hátráltat Pécs?
2. Ki az a fiatal pécsi szerző, akiről szerinted néhány év múlva sokat fogunk hallani?
4. Min dolgozol jelenleg?
Kiss Tibor Noé
1. Aktívnak. A kisebb garázsklubok (minifesztiválok, olvasókörök) mellett olyan intézményes szereplők is vannak, amikre büszke lehet a város. Értem az alatt a Jelenkor folyóiratot, a Bertók-projektet vagy a Tudásközpontot. Nincs még egy olyan vidéki város, ahol a PécsLIT Fesztiválhoz hasonló színvonalú rendezvénysorozat működne, és közben a Jelenkor is az ország legnívósabb irodalmi folyóiratává vált. Szomorú, hogy ezt a színvonalat milyen anyagi nehézségek közepette kell létrehozni.
2. A témáimra nincs hatással. Pécs és tágabb környezete (a Mecsek, a Dráva, az Ormánság, Orfű) ugyanakkor inspirál a munkára. Nyugodt, nyitott, befogadó közeg vesz körül, amely biztonságot ad. Ha arra van szükségem, több helyre is el tudok vonulni a környéken, miközben éppen annyi kulturális és irodalmi program van a városban, ami kellő élénkséget ad.
3. A pécsi fiatalokra nincs rálátásom sajnos. A mentorációs programomra és a szemináriumi csoportjaimba több pécsi is jár, de nem lenne elegáns őket kiemelnem.
4. Egy regényen, ami az eddigi négy könyvemhez képest eléggé más lesz. Egyszerre lesz benne egy erős önéletrajzi vonulat és egy fikciós, szürreális szál. Öt-hat éve tervezgetem ezt a könyvet, és néhány hete jutottam el az első mondatokig. Nagyon élvezem a munkát.
Keresztesi József
1. Intézményes szinten sokszínűnek és pezsgőnek (Jelenkor, Bertók-pódium, Bertók-díj, PécsLit stb). A periférián zajló dolgokra viszont sajnos kevésbé van rálátásom, pedig szívesen venném, ha a bölcsészkar vagy a művkar környéke tele lenne fanzinokkal, alkotókörökkel.
2. Inspirál. Nem is feltétlenül abban az értelemben, hogy témát vagy anyagot szolgáltatna, hanem inkább úgy, hogy szeretem a várost, megfelelő és biztonságérzetet nyújtó környezet a számomra.
3. Erre nemigen tudok válaszolni, ahhoz kevéssé ismerem a mostani pécsi pályakezdőket.
4. Két nagyobb munka áll előttem. Az egyik egy hosszú János vitéz-átirat, aminek reményeim szerint lassan már a vége felé járok (ebből olvashatók is fejezetek a Jelenkor folyóirat archívumában). Ez egy politikai szatíra, és az elmúlt tizenhat év korszakával igyekszem elszámolni benne, noha amikor belevágtam, még nem sejthettem, hogy ez a korszak véget fog érni. A másik egy dokumentumdráma, amely Kádár-korabeli pécsi besúgójelentéseken alapul, és amelyen független alkotótársakkal dolgozom. Ez egy no budget projekt, úgyhogy lassú lépésekben halad a megvalósítása.
Csordás Kata
1. Pécsen hagyományosan erős az irodalmi élet, köszönhetően az évtizedek óta itt működő Jelenkor folyóiratnak. Néhány éve pedig már élő irodalmi programokban sincs hiány: a PécsLit és a Bertók-projekt révén szinte az összes friss könyvvel és szerzőjével találkozhatnak a pécsiek is. Remélem, hogy ezeken kívül vannak műhelyek, szakkörök, informális csoportok, mentorálási lehetőségek is fiatal íróknak és költőknek, vagy fognak alakulni ilyenek, mert ez is kell ahhoz, hogy Pécs kiemelt irodalmi szerepe megmaradjon.
2. Maga a város egyértelműen inspirál, több versemben is megjelenik Pécs, a valós, fizikai és az imaginárius város is, a közvetlen közegem, a gyerekkorom színhelye. Ugyanakkor a magyar irodalmi élet (ahogy nagyjából minden Magyarországon) nagyon Budapest-központú, így a vidékiségnek sajnos hátrányai is vannak. Akik nincsenek fizikailag jelen, akikkel nem találkoznak rendszeresen fővárosi eseményeken, azok bizony az „irodalmi köztudatból” is könnyen kiesnek.
3. Szigorúan véve nem pécsi, de a pécsi születésű Csoboth Dorka szövegeit nagyon izgalmasnak tartom. Eredeti, nyers, felkavaró versei vannak.
4. Nyáron gyors tempóban írtam egy drámát, amit azóta pihentetek, ahhoz kellene visszaülnöm. Közben születnek persze versek is, sokat gondolkozom a második köteten, abba már nem lehet mindent összedobálni, mint az elsőbe. Sajnos nálam az írás nem rendszeres tevékenység, most épp olyan időszak van, amikor kevesebb mentális energiám jut rá.
Havasréti József
1. Izgalmasnak és komplexnek. Próza, líra, igen jó rendezvények. A korábban népszerű slam mintha háttérbe került volna. Több mint egy évtizede megfigyelhető, hogy míg a jónevű „pécsi irodalom” korábban líraközpontúnak számított (Csorba, Bertók, vagy a remek Fél korsó hiány antológia költői stb.), most nagyon megerősödött a próza.
2. Az első regényemben előfordultak pécsi helyszínek, de ezek inkább életrajzi ösztönzések voltak, nem kulturálisak, nem irodalmi jellegűek. A Pécsen élést amúgy nem érzem korlátnak, a globális hálózati kultúra korában aligha lehet információhiányra panaszkodni, a kapcsolatépítés pedig nem érdekel. Ha (tegyük fel) Budapesten laknék, valószínűleg több kortárs kiállítást néznék meg, ezekre többet járnék, mint mondjuk felolvasásokra.
3. Most nyilván mondanom kellene egy nevet, de inkább őszinte leszek. Nem tudom, nem vagyok jós, szerencsére.
4. Elkezdtem egy új regényt pár éve, da lassan haladok vele. Mintegy négy éve belefogtam egy nagyobb kutatásba az Európai Iskola irodalmár tagjairól. Ezek (többek között) Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Hamvas Béla, Pán Imre, Mándy Stefánia, Szentkuthy Miklós voltak. A csoport 1945 és 1948 között működött, alapvetően mint szürrealista és absztrakt képzőművészek laza szövetsége, olyan jelentős figurákkal, mint Bálint Endre, Korniss Dezső, Martyn Ferenc. Az Európai Iskola mint művészettörténeti téma jól feldolgozott, a szépirodalmi kapcsolatokról kevesebbet írtak. Ezt szeretném pótolni készülő könyvemmel.