Spoiler: sikerült. Pécs iránti érzelmeink újra lángolnak és most pontokba szedve nektek is elmeséljük, hogy a karanténból kiszabadulva milyen tematika szerint kezdtünk el ismerkedni, randizgatni, majd módszeresen belezúgni régi szerelmünkbe. Mindenkinek csak javasolni tudjuk, hogy csinálja utánunk ezt a párkapcsolati terápiát.

(Ózdi és Ulánbátori törzsolvasóinknak üzenjük, hogy nem merjük 100%-ra ígérni, hogy a tréning náluk is működik, de azért érdemes megpróbálni. Szíves tapasztalataikat olvasói levél formájában sok szeretettel várjuk.)

1. Legyél nyitott a dolgokra!

Igazság szerint ennek a nulladik pontnak kellene lennie, de mivel általában minden felsorolás egytől indul, nem akartunk variálni. A dolog lényege, hogy ha nem vagy nyitott az újra, a jóra, a szépre, a társas örömökre, akkor megette a fene az egészet, még mi se nagyon tudunk veled mit kezdeni, pedig mi aztán tényleg mindent elvállalunk.

2. Kelj korán!

Jó, nem mondjuk, hogy minden nap. De az kétségtelen tény, hogy korán reggel különösen szép arcát mutatja az ébredő város, aminek a látványát újra és újra érdemes megcsodálni. A munkába indulók, a tegnap estéből hazabócorgók, a neveletlen kutyájukat sétáltatók és a rikító cipős kocogók lüktető mozaikja egy avantgárd performanszként is értékelhető, mi szenvedélyesen imádjuk. Érdemes egy jó kávéra beülni valahová, vagy akár otthon főzni egyet és szép lassan kortyolgatva az ablak mögül nézni, ahogy bebútol a város. Zseniális!

3. Figyelj a részletekre!

Egyszerűen el kell dönteni előre, hogy figyelmesek leszünk, máshogy nem megy. Viszont ha ez megvan, minden nap új és új kaland részesei lehetünk. Csak egy példa: akár eskü alatt, vagy komoly géppel írt névtelen levélben is vállalnánk, hogy fél 8 előtt friss kifli illatát érezni egy pékség előtt elsétálva olyan mennyei öröm, amit semmi nem helyettesíthet a teremtett világon.

4. Sétálj!

A romantikus irodalomnak nem véletlenül pótolhatatlan és örökké visszatérő eleme a séta. Ennél emberibb közlekedési mód nem létezik, aki gyalog jár, gyalog is gondolkodik, sétálgatva vagyunk benne legorganikusabban a város szövetében. Egy vásárcsarnokban elcsípett beszélgetés ér annyit, mint egy közepes vers. Ha tehetnénk, napi 45 perc emberek közötti figyelmes sétálgatást orvosi recepttel, vagy ENSZ-határozattal írnánk elő mindenkinek.

5. Keresd a különlegest!

Ha tudatosan keresed, minden nap fel lehet fedezni valami kis csodát. A nap mint nap bejárt útvonalainkról azt gondolhatnánk, hogy tökéletesen ismerjük. De ha csak egy percre megállunk, a megszokott nézőpontot egy másikra cseréljük és mondjuk megcsodáljuk az épületek homlokzatát, erkélyeit, vagy figyelmesebben megnézzük a régi házak ajtóit, egy ismeretlen dimenzió nyílik elénk, új filmsorozat indul. Sokszor jobb, mint a Netflix.

6. Tegyél is, ne csak elvárj!

Egy kapcsolat nem csak önfeledt röhögcsélés, hanem kétoldalú meló. Ha azt gondolod, hogy csak elvárásaid lehetnek, de neked nem kell tenni a dologért semmit, nagyot fogsz koppanni. Nem kell rögtön új városházát építeni, a legkisebb dolgokkal is tudsz tenni a városért: ha nem szemetelsz, mosolyogva átsegítesz egy nénit a zebrán, meglocsolsz egy fát a ház előtt, vagy részt veszel egy közösségi programban, már sokkal előrébb vagy.

7. Becsüld meg azt is, ami van, vedd észre és értékeld az állandót!

Kellenek az új és különleges pillanatok, de egy kapcsolat nem működhet hosszú távon harmonikusan, ha nem vesszük észre, nem értékeljük, sőt, nem találjuk szexinek az állandót, a megbízhatót. Figyeljünk erre is oda tudatosan, megédesíti a napjainkat!

8. Kultúra, kultúra, kultúra!

„Nem csak kenyérrel él az ember” – szerelmedet nem elég a Spárba elvinni, színházba is kell! Egy városlakó jó esetben azért lakik itt, mert szereti a város nyújtotta társas, kulturális lehetőségeit. Egy pohár jó bor, egy vacsora, egy koncert, egy kiállítás, mind-mind mögött rengeteg munka van. Vegyünk részt bennük, lehetőségeinkhez mérten áldozzunk rájunk, különben nem képesek alkotni, működni, megújulni.

9. Környezet, környezet, környezet!

Ahogy egészséges ember, élhető város sem létezhet zöld környezet nélkül. Legyen az a Sétatér gesztenyefája, Erzsi néni lépcsőházi muskátlija, vagy erkélyünkön a tejfölösdobozban egy paradicsompalánta, elengedhetetlen részét képezi az életünknek. Figyelünk oda rá, gondoskodjunk róla!

10. Mozdulj ki és érkezz vissza!

Nem titkoltan fanatikusai vagyunk Pécsnek. Például sosem értettük, hogyan lehet egy másik város csapatának drukkolni. Oké, hogy a Barcelona szépen focizik, mi meg az NB 2-be jutottunk fel éppen, de mi közünk nekünk ahhoz?! Ettől függetlenül azt mondjuk, hogy időnként ki kell mozdulni, akár Orfűre, akár Patagóniába. Jó néha elmenni és jó visszaérkezni is.

(Ui.: Ha nektek is bevált a terápia, hálátok jeléül romantikus fotóképet, még inkább csípős szarvas stifoldert, vagy egész tepsi gyömölcskrémest örömmel fogadunk dohos szerkesztőségünkben.)