Mivel itt a tavasz és egyre többen veszik elő bringájukat, a kerékpárszerviz a csúcsszezonját éli. Csúcsszezonban, amikor az ügyfelek egymásnak adják a kilincset az üzletben, még egy interjúidőpont egyeztetés sem megy könnyen, de végül találunk egy olyan fél órát, amikor a beszélgetés és a fotózás is zökkenőmentesen kivitelezhető.
Vajda János Péter a gyerekkori bringázások után az 1990-es évek elején szerette meg igazán ezt a sportágat, oly’ annyira, hogy versenyszerűen is elkezdte űzni, nagyon szép eredményeket elérve. Kisfia születése után azonban visszavett a tempóból és a versenyzésből, mivel nagyon sok időt vett el családjától a folyamatos felkészülés. „Most már csak lájtosan űzöm a sportot” – mondja János, majd hozzáteszi: „Tervezem azért a visszaérést, mert a covid óta nem versenyeztem, és hiányzik.”
Azt gondolnánk, hogy a kerékpársporttól egyenes út vezet a bringaszervizig, ám János esetében majdhogynem egy véletlenről van szó. „Ez egy elég érdekes történet. A 2010-es évek közepéig informatikával foglalkoztam, de nem találtam már motivációt benne. Hirth Pista bácsinak – a pécsi kerékpársport legendás alakja, többszörös magyar bajnok, akinek kezei alól rengeteg profi versenyző került ki – volt egy Pista Bike nevű kerékpárboltja. Nála voltam versenyző, onnan jött az ismeretség. Beugrottam hozzá vásárolni valamit, és emlékszem, nagyon sokan voltak bent a boltban. Egy defektet kellett volna megszerelnie egyik kollégájának, de éppen mindenki elfoglalt volt. Felajánlottam a segítségemet, gyorsan megcsináltam, aztán jött a következő vásárló, hogy be kéne állítani a váltóját – ennek az lett a vége, hogy déltől 17 óráig ott voltam és egymás után szereltem a bringákat. Ezután még két évig jártam be hozzá időnként besegíteni. 2016 januárjában említette Pista bácsi, hogy nyugdíjba szeretne vonulni és az unokájával, családjával szeretne több időt tölteni. Ennek az lett a vége, hogy 2016 nyarán átvettem tőle az egész üzletet.” János az új bolt elnevezésével – 480 – is Hirth István előtt tiszteleg. „Pista bácsi 48-as születésű, én meg 80-as vagyok.”
Vajda Jánoshoz már-már vallásos meggyőződéssel járnak a bringások, elhivatottsága, szakmai tudása sokaknál etalon. Mi a siker titka? – kérdeztük a fiatal szakembert. „Igazából annyi, hogy a magam részéről mindent beleadok a munkába, és versenyzőként nézem a kerékpárokat. Próbálom úgy beállítani a bicikliket, hogy az nekem is megfeleljen, akár egy versenyen is. Tehát egy nagyon alap, boltba járós bicajt is megpróbálok úgy szervizelni, hogy például a fék olyan üzembiztonságú legyen, ahogy azt magamtól elvárom. Mindenkinek próbálok olyan alkatrészeket és termékeket ajánlani, amit már leteszteltem és bízom a működésükben.”
Amikor a legnagyobb és legérdekesebb munkájáról kérdezzük, felcsillan a szeme. „Egy orosz Fecske felújítása volt eddig a legkeményebb melóm. Teljesen darabjaira kellett szedni a biciklit, új kerék, új nyereg, új kormány. Kérte a tulajdonos, hogy az eredeti festést és a színt is állítsuk helyre, ami külsős cégek bevonásával végül profin sikerült. Egy dekoros céggel megcsináltattam az eredeti bringán levő matricákat, feliratokat. Csodálatos lett a végeredmény! A tulajdonos elvitte, majd hétfőn bejött, és újságolta, hogy hétvégén 200 kilométert letekert vele. Csak viszonyításképpen mondom, hogy én azon a hétvégén, versenyre készülve összesen 130 kilométert tekertem.”