Mikor kezdtél el komolyabban rajzzal foglalkozni?
Amióta az eszemet tudom rajzolok, viszont a jelenlegi stílusom akkor kezdett kialakulni, amikor már a PTE Művészeti Karán tanultam, grafikusművész szakon.
Mi inspirálja a rajzaidat, a történeteidet?
Elsősorban a barátaimmal töltött időből, a közös beszélgetésekből merítek témát, amelyek gyakran társadalmi, szociális és közéleti problémákra reflektálnak, máskor pedig jelentéktelennek tűnő, teljesen átlagos hétköznapi szituációkat ábrázolok egy kis humorral.
Hol jelentek meg eddig a munkáid?
A social media felületeken túl a képeim rendszeresen megjelennek kiállításokon. A kezdetek óta készítek a rajzaimból szitázott ruhadarabokat is, amiket pécsi és budapesti üzletekben lehet megvásárolni.
Jelenleg éppen min dolgozol?
Több projektben is benne vagyok párhuzamosan: a Slow Village-nek készülünk egy animációs videoklippel, terveket készítek faldekorhoz, egy májusban megjelenő mesekönyvet illusztrálok, valamint a szitaműhelyben állandóan készülnek az új ruhák és várják a boltnyitást.
Az itt látható alkotásokról mit érdemes tudni?
Általában napról napra készülnek új képeim, így azok témáit gyakran befolyásolják az aktuálisan sokakat, vagy mindenkit érintő események. Ilyen például most már egy éve a covid. A jelenetek elsősorban nem maszkos embereket, meg telített kórházakat ábrázolnak, sokkal inkább a járvány gazdasági és mentális hatásaira mutatnak rá némi fekete humorral.
A munkáidat hol találják meg az érdeklődők?
Az Instagramon renyagyár néven, valamint van egy kicsit kevésbé könnyed, sötétebb rajzokat felsorakoztató fiókom, az amalia_almai.