n
made in pécs
b c d j k
ÁTJÁRÓ 6. rész
szerk / 2017.07.05.lokál
Folytatásos pécsi történet, ahol a folytatásról az olvasók döntenek.
(Korábban: Elődöt a nagybátyja, Huba bá a jelenből 1988-ba juttatta, hogy vele együtt sikerüljön egy családi kincset megóvni a pusztulástól. Előd kényszerű küldetése, hogy eljátszva az Amerikából sok év után hazatérő Hubát, meglátogassa családját, ahol ő egyszerre kisgyerekként is jelen van.) 

Miután Előd és János telefonon lefixálták a látogatás részleteit, szombat délelőtt Előd becsöngetett a Magasházba, tizenhetedik emeleti kisgyerek korába. Szuvenírekkel megrakva érkezett, hóna alatt egy pedálos Moszkviccsal, amire pici korától vágyott. Már volt értelme a látogatásnak, erre gondolt, és közben borzasztóan izgult.

- Isten hozott, édes Öcsém, Huba! – nyitott ajtót János. Valóban nagyon hasonlítottak egymásra. Kísérteties volt, Előd beérte korban a saját apját, akire most muszáj volt testvérként tekintenie. János szeme könnybe lábadt, megölelték egymást. A konyhából húsleves illata áradt, a nappaliból kihallatszott a Szomszédok csütörtöki részének ismétlése, papucstalpak csattogtak a linóleumon és az ajtóban ott termett egy vidáman mosolygó fiatal nő.

- Ő a feleségem, Anna.

Előd szívét olyan szeretet töltötte el, hogy azt „megismerkedéskor" kimutatni elég különös lett volna, ezért csak kezet fogott Annával és két puszival üdvözölte. Ahogy elhajolt mellette, látta, hogy a konyhából kétéves kisfiú kukucskál kifelé. Amikor elkapta Előd tekintetét, gyorsan visszabújt az ajtó mögé.

- Elődke, gyere ki! Ő itt apa testvére, a nagybátyád, Huba – szólt János a kisfiúnak, de ő nem jött elő. Amikor János odalépett a konyhaajtóhoz, a fiúcska besurrant az étkezőasztal alá. Előd letette a küszöbre a pedálos Moszkvicsot. A kisfiú nézte egy darabig az asztal alól, aztán előbújt, megközelítette, és berregő hangot hallatva elkezdte tologatni az autókát. Nehezen leírható érzés volt Elődnek közvetlen közelről látnia gyermek-magát. Egyszerre volt lenyűgöző, testen kívüli élmény, és bűntudattal vegyülő kényszer. Az ebéddel is csak nehezen gyürkőzött meg.  

- Elszoktál már a jó magyar ételektől, mi?  – ugratta János. - Na, de mesélj, milyen Amerika?

- Egész más világ, több kocsi van egy háztartásban, mint WC, és még a sarki közérthez is négysávos autópálya vezet – válaszolta Előd. Részletesen beszámolt családjának Huba életéről, és fűszerezte a sztorikat saját élményeivel. Az is szóba került, miért nőtlen Huba, és Elődnek erre is volt saját válasza: akit elvett volna, az nem ment hozzá. Anna és János érdeklődéssel hallgatták, és ők is sokat meséltek, például a megismerkedésükről. Ez tisztára a szocialista „How I met your mother", gondolta Előd.

Egyszer csak megszólalt a csengő, Anna pedig kiment az előszobába, hogy ajtót nyisson. Látni lehetett a bejárati ajtót onnan, ahol Előd ült, és amikor odapillantott, ismerős arcot vett észre, Emmáét, akivel még az SZTK-ban ismerkedett meg. Székét hátrébb húzta, hogy a konyhaajtó takarásába kerüljön, és bízott benne, hogy a lány nem veszi észre. Vegyes érzések kavarogtak Elődben, mert egyrészt tudta, hogy Emma veszélyt jelenthet a küldetésére, de valahol legbelül vágyott is a vele való találkozásra.

- A szomszéd lány volt az, Emma. Hívott minket az Europa Cantatra, ma este énekelnek a Kamarakórussal. Volna kedved meghallgatni? – kérdezte Anna, amikor visszatért a konyhába.

Előd egy kicsit hezitált, aztán...

Mit tegyen Előd?

zene
iamyank Live Band
 
súgó
Népzenei farsang
 
súgó
Déli Kapu Nemzetközi Folklórfesztivál