Akkor és most
Akkor és most
Papp András / 2019-10-29 lokál
Egészen felemelő érzés régi fényképeket nézegetni a városról. Egy-egy képkocka a régmúltból sokkal többet elárul Pécsről, mint egy információkkal telezsúfolt könyv. Az pedig igencsak érdekes játék, hogy kitaláljuk, mi van jelenleg azon a helyen, amit a régi fényképen látunk. Mi most ez a játékot fogjuk játszani. Időutazásra hívunk tehát, melyben összekapcsoljuk a múltat a jelennel, képekkel, történetekkel, legendákkal. Pécs, akkor és most.   

Gázi Kászim pasa dzsámija 

Összeállításunkban megkerülhetetlen a Széchenyi tér éke. A régi kép 1880 körül készült (Zelesny Károly készítette), az új kép napjainkból való, amin szépen látható az épület átalakulása.

A templom építésének időpontja bizonytalan, a legvalószínűbb, hogy Bertalan püspök kezdte el építeni a 13. században. A 14. században az épületet kibővítették, délnyugati részére saroktorony került. Az 1543-as török bevonulás után a templomot egy ideig kettéosztva használták, a főhajót kettéosztó falazás nyomai a mai napig megmaradtak. 1560-ban a templomot lebontották, és a köveiből építették fel a jelenleg is álló dzsámit. Délnyugati oldalára ekkor minaretet építettek, amit 1766-ban lebontottak, helyére torony került. A dzsámi utolsó nagy átalakítása 1939-ben volt, amikor lebontották a tornyot és a lépcsősort, helyére félkör alakú toldást építettek. A kupolát 1956-ban félgömbbé alakították, mely az eredeti török állapotokhoz is jobban hasonlít.    

Király utca 37. 

A régi kép 1960-70 körül készült a Király utca keleti részén. Meglepően lepusztult az épület, aminek földszintjén a Pécsi Szolgáltatóipari Vállalat női divatszalonja működött. A régi fa üzletportál szerencsére még most is meg van, viszont az emeleti rész régi üveg-porcelán-díszműáru felirata sajnos eltűnt, pedig nagyon menő. A mostani képen is jól látható az az osztás, ahol a feliratok anno helyet kaptak.

Király utca – Széchenyi tér sarok

Gyönyörű felvétel 1910-ből. Egészen elképesztő, hogy a két kép között nagyon nagy különbség nincsen. Annyit felfedezhetünk, hogy a Kürtős fagyi és Levendula fagyizó helyén virágcsarnok és dohánykülönlegességeket árusító üzlet volt, a mai Lezser és Pécsi Kesztyű üzlet helyén lévő akkori egységeket sajnos nem lehet beazonosítani. De örömteli, hogy a Nick udvar feletti Bazár felirat ugyanilyen betűkkel ma is látható.  

Ferencesek utcája 24. 

A két kép, de legfőképpen az azon látható épület átváltozása brutális, még akkor is, ha a mostani képbe belerondítanak a Ferencesek utcájának felújítási munkálatai. A régi fotográfia egy végtelenül lepusztult épületet ábrázol, a mai kép pedig ugyanazt pöpec módon felújítva. De a lényeg: ebben a házban élt élete végén Koczián Sándor, városunk szerencsétlen sorsú költője – ahogy az épületen elhelyezett emléktábla is felhívja erre a figyelmet. De ki volt Koczián Sándor? Tüskés Tibor írt róla visszaemlékezést a Dunántúli Napló egyik 1958-as számában. „Azok közé a kevés pécsi hírességek közé tartozik, akik nemcsak ebben a városban születtek és nőttek fel, de itt is haltak meg. Koczián „könnyen” tehette: bölcsőjét mindössze két évtized választja el a koporsójától. 1850-ben született és 1870-ben már meghalt… Amíg Koczián a gimnázium nyolc osztályát végezte, minden évben más cím került abba a rovatba, ahová szállását jegyezték. Az özvegy édesanyja a város egyik végéből a másikba menekült lakbértartozásaival a háziurak elől.” Rák Imre, Koczián volt osztálytársa így emlékszik vissza barátja helyzetére: „A szobában, ahol lakott, bűzös, savanyú szag volt, oly rossz benyomást tett rám, hogy sohasem felejtem el” A folyamatosan betegeskedő fiatal költő 20 évesen ebben a házban halt meg, halála után néhány költeménye Emlékfüzér címmel meg is jelent. Sírja a köztemetőben, a kápolna közelében áll.

Király utca 8.

Nagyon érdekes ez a két kép is. A régi 1965 körül készült és – az MTI korabeli tudósítása szerint – az ország legmodernebb fodrászatát ábrázolja részleteiben. Ez volt a Fodrászipari Vállalat 1. számú üzlete, ami a 60-as években fénykorát élte, tényleg a legmenőbb fodrászat volt ez a városban, de országos szinten is megsüvegelték. És láss csodát! A legendás fodrászda helyén napjainkban a város legmenőbb fodrászüzlete, a Dudás-Hajas Szalon működik, amit országosan is megsüvegelnek. A történelem ismétli önmagát.

A „nagycsemege”

Legendás üzlet volt a mai Replay Café helyén. 1907-ben nyitották meg a Geltsch és Graeff illatszer és pipereüzletet ezen a helyen, amit Gletsch Frigyes 1927-ig üzemeltetett. Ezután Pohli Henrik csemegeboltot nyitott itt, amit a pécsiek csak Pohli-csemegének hívtak. Ez volt a város legelegánsabb és legdivatosabb csemegeboltja már akkor is. A boltot a kommunizmus évei alatt államosították, három évig Népbolt néven működött. Ami biztos, hogy 1953-ban már a Csemege Kereskedelmi Vállalat boltjaként emlegetik a híradások, ahol 30 forinton felüli vásárlás esetén házhozszállítás is volt. A pécsi nagycsemege megnyitására készült el Gebauer Ernő freskója, ami szerencsére a mai Replayben is látható. 1992-ben a Csemege Vállalatot a Julius Meinl megvette, ezen a néven élt egészen 1999-ig a legendás bolt. A Replay 2000 óta várja a vendégeit.

Az archív fotók forrása: Régi Pécs

súgó
Magukról beszéltek
 
ételital
Teszteltük: Kikelet
 
film
Kortárs Finn Filmnapok