n
HU | EN
made in pécs
b c d j k
Folytatódik a dr. Stark Filmklub
Major Zoltán / 2018.03.05.film
Tavaly december 9-én felfoghatatlanul hirtelen elhunyt dr. Stark András. Szellemi örökségének része a dr. Stark Filmklub, amit András régi munkatársa-barátja, Árkovits Amaryl vett át az évad végéig. Vele beszélgettünk Andráshoz és a filmekhez fűződő kapcsolatáról, és a folytatásról.

Mikor ismerted meg Andrást? Milyen közös filmes élményeitek voltak? 

Egyetemista koromban találkoztam először Andrással, orvostanhallgatóként vettem részt a pszichológushallgatóknak tartott filmes kurzusain. Éveken keresztül jártam az óráira, sok klasszikust nála ismertem meg. Több volt ez közös filmnézésnél: a filmekről való beszélgetések felszabadítóak voltak, véleményszabadság volt. A filmeken keresztül ismerkedtünk önmagunkkal, egymással, Andrással, aki mindig nagyon nyitott volt a fiatalok felé. Pszichiáter vagyok, ebből fakadóan mindig szoros munkakapcsolatban voltunk. Többször választottunk együtt filmeket, alkotókat különböző kurzusaihoz, előadásaihoz, filmesszéihez.

Mióta foglalkozol filmekkel? Miért fontosak számodra?

Filmeket régóta nézek, talán a hogyanja változott. Ha az elmúlt huszonöt évet veszem, hol intenzívebben, hol pedig kevésbé hangsúlyosan voltak jelen az életemben. Fontos számomra a vizualitás, legyen akár mozi, bármilyen kép vagy „belső mozi”, mint az álmodozás vagy az álmok. A magaméi és a másokéi. A mindennapi munkámnak is ez az egyik alapja. András mindig mondta, hogy a mozi sötétje, az óriási filmvászon egy gyermeki, regresszív pozícióba helyez minket, és ebben a sajátságos, régről ismerős helyzetben felszabadulnak érzések, gondolatok, asszociációk. Nemcsak nekünk vetítenek (filmet), hanem mi is „vetítünk” magunkból: az emlékeinkből, a gondolatainkból, a vágyainkból és a szívünkből.

Milyen érzések voltak benned, amikor elvállaltad a dr. Stark Filmklub folytatását?

A dr. Stark Filmklub András filmklubja volt, van és lesz. Csak úgy vezetheti valaki más, hogy András meghalt. Nehéz és szomorú érzés ez. Sokszor néztem Andrást, amikor filmekkel dolgozott, hogy mennyire otthonosan, milyen természetességgel van jelen, szólítja meg a közönséget. Úgy vélem, ez utánozhatatlan, és nem is kell utánozni. András sosem azt várta, hogy valaki másolja őt, vagy kitalálja a gondolatait. Legyen önmaga és hiteles. Így állok neki. Szívmelengető volt, amikor az Apolló mozi csapata megkért erre a feladatra az évad végéig. A Filmklub közönsége ismeretlenül is ismerős és befogadó. Meg kell szoknom, hogy a filmek előtt egy pár percig a vászon előtt a szemükbe nézek. Sajátságos helyzet. A filmek kiválasztását várom, Varga Gabival közösen két női szem és szempont. Egy kicsit ugyanolyan és egy kicsit más lesz, mint eddig. A mostani bérlet filmjeit még András választotta. Ezeket én is csak az előzetesekből és a kritikákból ismerem. De András ízlésében megbízom. Ez számomra pont elég jó ajánló.

zene
Mayberian Sanskülotts
 
lokál
ÁTJÁRÓ 1. rész
 
súgó
Zeneszüret Fesztivál