Sörforradalmárok
Sörforradalmárok
Müllner & Kálmán Content Lab / 2019-05-24 ételital
Pécs a sör városa is. A nagyüzemié mindenképpen. Az elmúlt hét évben azonban, amióta a Művész Presszóban csordogálni kezdtek a kisüzemi magyar sörök a csapról, lassanként kialakult egy második nyilvánossága is a jó sörnek. A Művésztől, a Kisüzemen, az Egyleten, a rózsakerti Kézműves Sörök Fesztiválján át a Bazárig vezettek a nyomok: Jozifek Csilla és Gadó Gábor tulajdonosokkal vettük végig az állomásokat.

Mint minden újító lendületnek, úgy a gasztronómia egyes területein végighömpölygő, esetenként zúduló, máskor csak csordogáló folyamatoknak is megvannak a maga mérföldkövei. Ha nem hosszú távra tervezünk, bizony hamar kiapadhat a kezdeti lelkesedés, így az elhivatottságon túl kell némi egészséges kattanás is, az üzleti érzékről nem is beszélve. Mert a fontos és jó ügy mellett a mateknak is passzolnia kell, ha mondjuk szeretnének is megélni a szenvedélyünkből.

Ebédidőben vagyunk a Bazárban, ám sorra kerülnek ki a délutáni, koraesti órákra szóló foglalt táblák az asztalokra: a húsvéti esték egy része is itt végződik, vagy kezdődik. És ha jobban belegondolunk, egy baráti vagy családi sörözős, kiszervezett ünnepi este sok otthoni feszültségforrást kiiktathat.

A Bazár tulajdonosai az elmúlt negyedszázadot a gasztronómia, a kereskedelem és a vendéglátás legkülönbözőbb üzleteinek működtetésével töltötték, a kisbolttól a kocsmáig, a csokoládé- és borszaküzlettől a kézműves sörök fesztiváljáig számos területen próbálták ki magukat. Mint mesélik, a sörrel való meghatározó találkozásuk úgy jó 20 évvel ezelőtt Prágában történt, amikor nemcsak az ízek ezerféleségére döbbentek rá, hanem arra is, hogy milyen szinten része, sőt szervező ereje a hétköznapi életnek a sör.

Ezután itthon a bor felé kanyarodtak, egyre inkább keresve a kisebb, családi pincészeteket, akiknek piacra jutásában a Budapesten működő szaküzletükkel vették ki a részüket. A fővárosban éri őket az első Főzdefesztekkel kirobbanó kisüzemi forradalom, élő egyenesben kóstolnak a kollégáknál, amit aztán ötlet és tett követ. 2012-ben veszik át a Művész Presszót és kezdik el forgalmazni az akkor még a városban újdonságnak számító hazai kézműves söröket. A kifejezés azonban az évek során elkoptatódik, sokmindenre érdemtelenül kezdik el használni, így ma már sokkal inkább a kisüzemi a pontosabb kifejezés. „Számunkra az a kézműves, ami szívvel-lélekkel, jó alapanyagból, az egész folyamatra odafigyelve készül” – vallják. A Művész mellett saját fesztivált is szerveztek a söröknek a Rózsakertben, majd a fesztivál egy új helyre való lendületet is adott: 2014-ben az Egylet, majd 2015-ben a Kisüzem nyitotta ki kapuit, hogy aztán ezek mind egy irányba mutassanak, méghozzá a régóta kerülgetett Bazár felé. Itt már ténylegesen élő kapcsolásban kapcsolódhatnak be a vendégek a kortárs sörfolyamatokba, hiszen ha egy kiadósabb péntek esti baráti találkozón 3-4 órát is itt töltenek, akkor ezalatt az idő alatt egy csapon akár 4-5 féle sör is megfordulhat.

Amióta kisüzemi söröket kínálnak, mint mondják, a pécsi közönség egyre kíváncsibb és bátrabb lett. A szakértői, meggyőződéses réteg kialakulása mellett azt tekintik sikernek, ha a „gyanakvó” vendég kérésére, miszerint „adjon már valami rendeset”, elindul egy olyan párbeszéd, aminek a végére számos tévhit oszlik el. Mint például az, hogy valódi sör az is, aminek a nevében gyümölcs szerepel. A kínálat és a közönség természetesen hatnak egymásra, ebben fontos szerepe van annak, hogy Gáborék napi kapcsolatban vannak a kisüzemekkel, és a sörök nevétől az ízükig mindent megvitatnak.

Persze senkinek nem kell úgy távoznia a Bazárból, hogy megpróbálja gördülékenyen becsempészni a társalgásba azt a szót mondjuk, hogy „alulkomlózott”, bátran hagyatkozzunk az ősi tesztre: az ízlik-nem ízlik itt is működni fog. A tulajdonosok szerint pusztán egy kis nyitottság és kísérletezőkedv az, amit a kisüzemi kóstoláskor jó, ha magunkkal viszünk.

 

ételital
Törzshely: Nedjalkov Balázs – Pécsi Kávé
 
zene
André Winter 
 
súgó
PFZ: A koreográfus