Külvárosi gasztró: Balázs Café
Külvárosi gasztró: Balázs Café
szerk / 2015-07-30 ételital
Ebben a rovatunkban eltávolodunk egy kicsit a belvárostól és Pécs külső részei felé vesszük az irányt. Olyan vendéglátóhelyeket mutatunk be, melyek kiesnek a fősodorból, emiatt kevesen ismerik őket, pedig vannak, léteznek és gyönyörűen kiszolgálják a betérő vendégeket. Sorozatunk hatodik részében az uránvárosi Balázs Cafét látogattuk meg.

Megboldogult gimnazista korunkban rendszeres látogatói voltunk ennek az uránvárosi műintézménynek. Akkoriban, a 90-es évek elején Balázs Borozónak hívták a helyet, és – be kell vallanunk – szívesebben töltöttük itt az időnket, mint fizikaórán. (A kémiaórákat azért nem említjük, mert a tantárgy neve sem maradt meg a kollektív emlékezetünkben.) A Balázs Borozóval kapcsolatban el kell még mondanunk, hogy az azért teljesen más kávéház volt, mint a mostani Balázs Café, finoman fogalmazva is ég és föld a kettő közötti különbség.

A Péchy Blanka tér egyik szomorú tízemeletesének aljában bújik meg a teljesen felújított és kicsinosított Balázs Café. Kissé zavarba is jövünk a belépés előtt, hogy jó helyen járunk-e, de a névből arra a következtetésre jutunk, hogy minden bizonnyal igen, úgyhogy belépünk. Amivel szembesültünk, azt nem tudjuk máshogy nevezni, mint uránvárosi csúcsnak, ugyanis nem hisszük, hogy ennél menőbb hely létezik még egy a nyugati városrészben. Két helyiségből áll a kávézó menő kocsmabútorokkal felszerelve, a belső térben egy bőrkanapé is van, ahonnan kényelmesen lehet nézni a tévét, a nagyobbat, mert tévéből kettő is van, de a kinti helyiségben lévő televízió annyira kicsi, hogy alig látni, ám a biztonság kedvéért mindkettő megy. A pultos hölgy nagyon kedvesen szolgálja fel nekünk a szokásos hosszúkávénkat, a szervírozás a belvárosi helyekkel is vetekszik. Amúgy tök üres a hely, csak egy úr tér be egy kólára, elmondása szerint melózni megy, de távozásakor mindenkit megnyugtat, hogy munkája végeztével még beugrik – csak remélni tudjuk, hogy délután nem kólát fog fogyasztani.    

Mivel kint süt a Nap, helyet foglalunk a teraszon (merthogy az is van), de a tízemeletes olyan árnyékot vet az asztalunkra, hogy fázunk. Ettől függetlenül megnyugvással konstatáljuk, hogy ezen a teraszon ücsörögve le tudnánk élni életünk hátralevő részét. Mindezt a szemközti park és a végtelen nyugalom (értsd: sehol egy lélek) mondatja nekünk.

Távozáskor fotós kollégánk fényképet próbál készíteni a hely bejáratáról, a pultos hölgy érdeklődik, hogy miért fényképez, drága munkatársunk annyit válaszol neki, hogy „csak”. Ennyiben maradtak. 

Balázs Café, Péchy Blanka tér 3.     

 

lokál
„A BAT egyszerre egy biztos hátteret adó multi, és egy családias közösség”
 
lokál
Mesél a város – Kiss Tibor Noé: Az éjszaka mindenhol csöndes és sötét
 
zene
Új Látásmód Fúzió