Azt rögtön az elején szögezzük le, hogy arról nem érdemes külön értekezni, tudja ezt jól minden étterembejáró, aki már ült az eredeti helyszínen is trattoriában, pubban, barban, restoranban, hogy az itthoni kiadásaik a legjobb esetben jócskán megközelítik az eredetit, ám döntő többségében inkább az adott nemzet amolyan nemzeties vagy nemzetieskedő gasztronómiáját hozzák. De ezt is lehet jó színvonalon, hiszen például egy olaszos hely lehet menő, egy olaszoskodó már kevésbé – milyen finom árnyalatokkal adja vissza a nyelv, hogy mi történik a konyhában, ugye?
Manapság már mindenféle alapanyagot és technológiát könnyűszerrel be lehet szerezni, sőt, akár az adott térségből származó szakemberekkel is lehet konzultálni, meghívni vagy szerződtetni őket. Ha ma mondjuk egy lett kifőzdét vagy egy bolgár sopszkázót szeretnénk nyitni, a pénzen kívül nem sok akadálya van annak, hogy eredeti alapanyagokból, eredeti receptekből dolgozzunk.
Vissza tehát az eredetitől több száz vagy többezer kilométerre lévő, ám arra hasonlító vendéglátóhelyekre. Minden, ami ide érkezik – nagyon helyesen – megkapja a maga pécsi csavarját, alkalmazkodik, fölveszi a hely ritmusát és ezzel összeadódva lesz belőle egy speciálisan pécsi thai, cseh, horvát vagy olasz hely.
A cseh sörök rajongói régóta a Bohemiába járnak (Nagy Flórián utca 11.), hiszen csapon a Lobkowicz többféle söre, de mondjuk üvegesben is ott a Medova mézes. Azt meg már régóta láthatjuk, hogy a bárforradalom magával hozta a sör mellé kívánkozó falatok jelentős bővülését, hiszen nyilván kaphatunk jóféle hamburgert is itt, de knédli és csülök is szerepel az étlapon.
Ha becsukjuk a szemünket, akár a sirályokat is hallhatjuk a Blöff Bisztró teraszán ülve (Jókai tér 5.), na jó, azt azért nem, mert sajnos a helynek a felfrissülésre nem sok esélye van egy nyári estén sem, de a magunk részéről akár egy lavór jéghideg vízzel is odamennénk egy kis sült apróhalért, miközben remek horvát borokat kortyolgatunk. A csevaposok füstje pedig ugyanebből a balkáni életérzésből hol máshol csaphatna meg bennünket, mint a Balkán Bisztróban (Ferencesek utcája 32.).
Vannak azok a nemcsak téli, hanem nyári napok is, amikor igenis egy forró leves segít át bennünket a nehézségeken. Ősi keleti tudás, hogy a meleg tea vagy leves segít a forróság elviselésében. Mi is töretlenül kísérletezünk vele: a Spéci Pho-ben (Rákóczi út 46.) erre számtalan lehetőségünk akad.
De vissza, ha nem is a tengerpartra, de egy jó aperetivóra, amikor már az ebéden túlvagyunk, de még távoli a nyáresti késői vacsora, akkor esik jól pár falat, akár egy szelet pizza vagy egy prosecco a délutánban. Amúgy az eredeti kiadásban nyoma sincs az Aperol spritznek, hiszen ez a kesernyés likőr létezett ugyan, de egy leleményes ötlet nyomán csak az utóbbi években hódította meg a teraszokat. Egy tősgyökeres aperetivós csak legyint rá, és marad a proseccónál vagy akár egy alkoholmentes üdítőnél, a lényeg az a pár falat. Az Elefántosban (Jókai tér 6.) vagy a Piccola Toscanaban (Hungária utca 2.) is lezavarhatunk egy délutáni megállót.
A tapasozás az aperetivózás spanyol rokona (ám itt is rögtön adódhatna a kérdés, hogy katalán vagy baszk, de ezeken most átsiklunk), a lényeg, hogy az új helyre költözött Eleven (Széchenyi tér 7.) ezt mindenképpen lehetővé is teszi.
Ha van még erő és lendület, akkor jöjjenek az édes francia és belga értelemben vett csábítások, hiszen ők ketten kiemelkednek a mezőnyből, ami a csokoládék, könnyű, remegő mousse-ok, letisztult, intenzív ízű desszerteket illeti. Ilyesmivel is találkozhatunk Pécsen: a Jókaiban (Jókai tér 6.) és a Heavenben (Bálicsi út 2/3) ér minket el a cukormennyország.