Fiatal pécsi mesterek 6. – Tejhely
Fiatal pécsi mesterek 6. – Tejhely
Müllner & Kálmán Content Lab / 2023-05-26 ételital
Ha Mehemed ellátogatna a Pécstől 20 km-re fekvő szilágyi gazdaságba, akkor magyar tarka tejelő marhákat tudna számba venni. Pontosan ötvenet, ennyi most ugyanis az állomány a Tejhely családi gazdaságban, ahonnan kiváló tejtermékek kerülnek ki nap mint nap.

Bachesz Viktor beleszületett a gazdálkodási életformába, szülei, nagyszülei is ezzel foglalkoztak. Beleivódott az állatok szeretete, a gazdálkodás. Nem is volt kérdés, hogy ezzel akar foglalkozni, így a Pannon Egyetem növénytermesztő mérnök szak után hazaköltözve átvette feladatait a családi tehenészetben. Akkoriban a nyers tej előállítása és annak házhozszállítása volt a fő profiljuk.

Viktor felesége, Ratting Diána más irányú (közgazdasági) végzettsége miatt kezdetben nem vett részt szerevesen a családi gazdaság életében. Ez akkor változott meg, amikor első gyerekükkel volt otthon szülési szabadságon, és a „felesleges” idejét és energiáját a családi vállalkozás racionalizálására, fejlesztésére fordította. A vállalkozást az értékesítés, illetve a feldolgozás területén próbálta meg fejleszteni. Akkor találták ki a Tejhely fantázianevet, és ekkor dőlt el, hogy feldolgozással is foglalkoznak a továbbiakban, illetve, hogy vendéglátóhelyeknek is értékesítenek. 

Az istállótól a sajtospultig 

A nyerstej (tejük zsírtartalma 3,5% feletti, tehát krémes) házhozszállítását fokozatosan felváltotta a pasztőrözött változat. A műanyag flakonokat pedig visszaváltható üvegekre cserélték, ebben szállították (és szállítják most is) ki a tejet, csökkentve a hulladéktermelést. Erre a változásra a pécsi vendéglátósok nagyon hamar reagáltak és lelkesen átálltak a helyben beszerezhető, helyi gazdaságból származó friss, pasztőrözött tejre, főleg, hogy visszaválthatós üvegben lehet hozzájutni. 

Meglepően gyorsan ment az átállás, de a koronavírus-járványt övező lezárások számukra is sok nehézséget eredményeztek: a vendéglátóhelyek bezárása rögtön nagy érvágás volt. Egyik napról a másikra nagy mennyiségű tej maradt a nyakukon, nem tudták eladni. „Elég nagy pofon volt, amire viszont azzal reagáltunk, hogy elkezdtük a tejet feldolgozni, így hasznosítva a rajtunk maradt friss tejet” – emlékszik vissza Dia a kényszerszülte változásokra, aki egyébként azóta már második gyerekükkel van otthon gyesen. Gyorsan beszerezték a szükséges gépeket és az egyszerűbb tejtermékekkel kezdték: joghurtok, kefir és friss sajtok kerültek a pultra. Ismerős gazdaságokban, online tanfolyamokon és természetesen saját tapasztalat útján (miután évek óta készítenek már saját részre sajtokat) tanulták ki a tejfeldolgozást.

Jelenleg vendéglátósoknak szállítanak friss pasztőrözött tejet, mivel a megtermelt tej felét még mindig tejként értékesítik. A megmaradt tejből készült termékeket a Vásárcsarnokban található üzletükben is meg lehet vásárolni: sajtokat, joghurtot, kefirt és túrót. Szeretnék – a jelenleg szezonálisan kapható – érlelt sajtot állandóra felvenni a kínálatba és kísérleteznek fagylaltkészítéssel is, a gép már megvan hozzá és elkészültek az első igazi tejes fagyi prototípusok is, amit a családban lelkesen tesztelnek.

Összhangban a természettel

A gazdaságban dolgoznak Viktor szülei és húga is: míg édesapja a szántóföldi növénytermesztésért felelős, a húga és édesanyja a tejfeldolgozásban vesznek részt. Az állatok takarmányát szintén maguk termesztik, így nincsenek kitéve a piaci áringadozásnak, és folyamatosan biztosítani tudják a magas minőséget. A területek egy része ugyanis bio minősítésű: a legelők 100%-ban, míg a szántóföldek az agrár-környezetgazdálkodási szempontoknak felelnek meg, azaz csökkentett vegyszerhasználattal működnek és méhlegelők vannak a szántóterületek körül.

Diána és Viktor érzik, hogy jó úton haladnak, értéket állítanak elő, és szeretnének közösséget is formálni helyben, mert óriási a szakadék a városi és a ténylegesen vidéken élők világa között. „Vannak persze konkrét életvitelbeli eltérések, de jó lenne, ha a nagyvárosokban élők is megtapasztalnák, hogy vidéken is van érték, amit támogatni lehet, ott is történnek fontos dolgok.” Munkájukkal kapcsolatban végül hozzáteszi: „Azzal együtt, hogy brutális mennyiségű munka van benne, lemondással és kompromisszummal jár egy ilyen gazdaság” – mondja Dia. Itt sosincs pihenés, nincs szabadnap, az állatokat meg kell etetni szenteste és újév napján is, ráadásul az előállított termék romlandó, így mindent aznap kell elvégezni, a munka nem várhat.

 

ételital
Egyletből kettő – avagy a sikersztori folytatódik
 
lokál
Tettyei Romok: Boncsukle
 
súgó
Csillagászati Hét