„Azt látom, hogy a betérő vendégeink, míg az elviteles kávéra várakoznak, szinte minden egyes másodpercet kihasználnak, hogy tartalmasan teljen az idő” – mondja a változó szokásokról, esetleges új viselkedési jelenségekről a szakember. Még azok is, akik korábban beletemetkeztek a saját dolgaikba, vagy csak a legszükségesebb mondatokkal rendelték meg kávéjukat, most érezhetően kommunikatívabbak. „Akár pozitív, akár negatív értelemben, de a társas érintkezésünk során folyamatosan hatunk egymásra. Ezt írja le egyébként Eric Berne az Emberi játszmákban a sztrók jelenséggel, mindazon hatásokat így nevezve, amit adunk és kapunk. Ezek jelentős csökkenése vagy hiánya alapjaiban befolyásolja a mentális állapotunkat” – magyarázza Tamás. „Ez az az állapot, amit egyszerűen csak úgy szoktunk hívni, hogy ’érezzük, hogy élünk’”. 

Lassú séták, jó kávék

Jobban járunk, ha a megváltozott körülmények pozitív hatásait is tudatosítjuk, mert azokból is van bőven. A befelé fordulóbb, kevésbé szociális alkatú embereknek például ez a mostani állapot akár kedvezőbb is lehet, nagyon egyszerűen fogalmazva mostanában nem ciki péntek este otthon lenni. Az is pozitív élményünk lehet, hogy sokaknál megerősödtek a közeli baráti vagy hozzátartozói kapcsolatok, amolyan Covid-szövetségekké alakultak, amiben számíthatnak egymásra a felek. A bizonytalanságban természetes reakciónk, hogy kapaszkodókat keresünk, a folyamatosan változó körülményekhez alkalmazkodva egyszerűen „abból főzünk, ami van”. „Kétségtelen, hogy sosem jön jól, de most ha lehet, még rosszabbkor érkezett az életünkbe a járvány. Az utóbbi években egy sor más közéleti, világszinten is érzékelhető jelenség képes szorongást kiváltani, gondoljunk csak a klímaszorongásra” – helyezi nagyobb perspektívába az összefüggéseket a pszichológus. „Erre jön rá az egészségünk vagy a hozzátartozóink egészsége feletti aggódás, és a már most érzékelhető hatalmas gazdasági visszaesés, ami pedig anyagi bizonytalanságot és az ezzel együtt járó egzisztenciális szorongást válthatja ki” – magyarázza a szakember.

És vajon mit tud tenni egy csöppnyi vendéglátóhely, mint amilyen a Block Coffee Room? „Mi tavaly szeptemberig zárva voltunk, mert annyira kicsik vagyunk, hogy felelősen nem láttuk megvalósíthatónak, hogy vendégeket fogadjunk. Ezalatt jobban tudtunk a Bean-On kávémárkánkra koncentrálni, és a drasztikusan csökkenő vendéglátós megrendelések okán olyan termékeket kitalálni, ami a szélesebb vendégkör otthoni kávézását szolgálja ki. Az egyik ilyen például az új, kapszulás termékcsaládunk” – mondja a kényszerhelyzet szülte izgalmas, új megoldásokról Sefcsik.

A pult helyett

Mindeközben a kávézó ősztől elvitelre nyitva tart, és ugyan nagyjából egyharmada a forgalom a korábbinak, de a nyitva tartásnak nemcsak üzleti szempontjai vannak.

„Felértékelődött az efféle apró, de mégiscsak társasági eseményeknek a jelentősége – magyarázza a tulajdonos –, és eközben azt vettem észre, hogy nekem is pozitív visszacsatolás a vendégekkel való találkozás, és hálás vagyok a naponta többször betérő törzsvendégeknek, egyszerűen szükségünk van ezekre az élményekre”.

Pótolni pontosan azt, ami hiányzik, nem lehet. Egész egyszerűen, bármennyire is szeretjük, nem tudunk most egy zsúfolt bárban, magunkat az asztaltól a pultig átverekedve italt rendelni, és közben köszönni az ismerősöknek, majd mélyen a pultos szemébe nézni, hogy hátha hamarabb szolgál ki bennünket. De mit tehetünk, ha csillapítani szeretnénk ezt a hiányt? – kérdezzük a szakembert. „Az időnk tagolása, beosztása mindenképp segít, akárcsak, ha a legalapvetőbb tevékenységet vázlatosan eltervezzük, már valamiféle kontroll-érzetünk keletkezik. Azt is látom a környezetemben, hogy a kirándulás vagy a szabadban megszervezett családi-baráti programok is felértékelődnek. Mindenképpen jót tesz, ha a korlátozott lehetőségek közepette is, de több helyszínen zajlik a mindennapi életünk, és a rengeteg home-tevékenységből néhányat mégiscsak házon kívül bonyolítunk, legyen az egy elviteles ebéd vagy egy jó kávé”.