Pécs nyugati peremén található Szentmiklós, pontosan Patacs és Zsebedomb között. Arra vezet például a sokat eláruló nevű Kutató dűlő – bizony itt találhatók a pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet szőlőültetvényei. A tudományos műhelyt 1949-ben több évszázados egyházi szőlőbirtokra és pincészetre alapozva a földművelésügyi miniszter hozta létre. A több átszervezést megélt intézet ma a Pécsi Tudományegyetem keretei között működik.

Egykoron azonban az egyház fedezte fel a terület adottságait, telepített ide szőlőt. A itt termő pécsi bor becsületét mutatja, hogy Sulyok György pécsi püspök végrendeletében János királyra hagyományozza 100 akó borát „mint egyetlen értékes tulajdonát”.

A pécsi székeskáptalan a Mecsekalján a tokajihoz hasonló aszú készítése érdekében 1753-ban tokaji vesszőkkel telepítette újra a Pécs határában lévő szentmiklósi hegyet. Ehhez tokaji vesszőt, sőt még tokaji földet is hozattak, nem tudva, hogy a száraz klíma nem igazán alkalmas az aszúképződésre. Valószínűleg ekkor került a borvidékre a furmint fajta, amely sokáig meghatározó volt, az egy évszázaddal később ide került cirfandlival egyetemben.

A Szentmiklós-hegyi 30 hektáros ültetvény központi eleme a chateau, a főépület, amely ma a szőlészeti munkákat szolgája, de az épület (az őt körülölelő szőlősorokkal) kicsit a Pécsi borvidék jelképévé is vált.

A szőlőbirtok 2014-ben bekerült a Pécsi Értéktárba, talán ez a terület őrzi legalább Pécs szőlőtermő és bortermelő városi múltját. Ugyanennyire fontos a Pázmány Péter utcai telepen található fajtagyűjtemény, de erről legközelebb.

(A cikkben szereplő kép Halász Réka munkája.)