Lamine és Simone Svájból költözött Almáskeresztúrra, ahol állattartással, sajtkésztéssel, vendéglátással foglalkoznak. Az általuk felépített Kaba Farm mára fogalommá vált.

A fontos útelágazásoknál meghozott döntéseink határozzák meg, merre is halad az életünk –kezdjük Kaba Lamine-nal, amikor az Almáskeresztúrig vezető útról kérdezzük. Az első ilyen a svájci életük feladása volt 2004-ben. Az ottani társadalom szorgalmas és tehetséges munkavállalóiként ugyan meg lehetett volna a klasszikus európai álmuk, kitartó vendéglátós munkával stabilizálták is a helyzetüket, de egyszerűen nem ez volt az útjuk. A megérzés mást mondott. Ugyan miért ne próbálhatnának meg egy lényegesen szabadabb és teljesebb életet?

Az apai ágon guineai, anyai ágon magyar Lamine almáskeresztúri festőművész nagyapja ajándéka volt a farm alapjául szolgáló, akkor még üres telek. Az, hogy ma kiváló minőségű kecskesajtokat, kecsketejet és immáron sertés-, kecske- és birkahúst is forgalmaznak, szintén lépésről-lépésre, organikusan alakult. Semmit sem erőltetve, a lehetőségek elől nem elhajolva és természetesen rengeteg munkát is vállalva a szabadságért. „Főnök csak egy van, a természet” – magyarázza Lamine a működésük alapjait.

A kezdeti szülői ellenállásból – hiszen ki ne örülne, ha gyermeke Svájcban élne és dolgozna – támogatás lett, olyannyira, hogy Simone édesapja öt évvel utánuk a 4 kilométerre fekvő Mozsgón telepedett le és szállt be a húsfeldolgozásba. Termékeik számos pécsi étterem, vagy fővárosi Michelin-csillagos hely érdeklődését is felkeltette, ám a koronavírus járvány okozta új helyzetben nyilván az ő forgalmuk is csökkent valamelyest, ami a változásokra, újításokra alapvetően fogékony párt megint új irányokba terelte.

Kiváló kapcsolatot ápolnak azokkal a séfekkel, szakácsokkal, akiknek szállítanak, hagynak időt beszélgetésre, a termékeikről szóló vélemények megvitatására. Ugyanígy tesznek a farmon is, a betérő vendégek visszajelzései is fontosak. Számos vendégük számára lettek a Kaba Farm termékei a kapu-sajtok a kecskesajtok világába, itt kóstolták először, itt szerették meg. Továbbra is fontosak tehát a termékek, de az elmúlt évek egyértelműen megmutatták, hogy aki hozzájuk látogat, jóval többel távozik, mint pár deka kecskesajttal, magyarázza Lamine. És valóban, a sajt mellett legalább olyan jelentőségű lett a Kaba Farm-élmény, az asztal melletti beszélgetés, a lelassulás, a farmtól az asztalig-étkezés. „Nyitottak vagyunk arra, hogy a hozzánk érkezőknek megmutassuk, hogyan élünk. Szeretnénk, ha nem csak nyáron, hanem mind a négy évszakban jönnének vendégek, és a termékeinkből készült fogásokkal kedveskedhetnénk nekik. Együtt egy asztalnál, közösségként megélve az étkezést szintén illeszkedik a világról alkotott felfogásunkba”. 

Lamine-ék továbbra is az ösztönös, belső hangban bíznak, abban, ami engedi elhagyni a megszokott utakat és természetes módon vezeti őket a következő állomásig. „Hiszem, hogy ami velünk történik, és amit mi megteremtettünk, az egyben ajándék is. És mint ilyen, úgy lesz több és úgy sokszorozódik, ha megosztjuk” – vallja a sajtkészítő.