Szép Tamás (Nappali)

A Nappali kényszerű bezárása egy rendkívül kellemetlen dolog, sosem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat. Március 15-én voltunk utoljára nyitva, egy csendes, szomorkás, de mégis hangulatos MélyPécs bulival búcsúztunk.

Egyelőre még megjósolhatatlan, hogy gazdaságilag mekkora terhet ró ránk ez a helyzet, az viszont biztos, hogy sokáig nem bírja a cégünk azt, hogy nincs semmilyen bevétele. Apróbb munkákkal, támogatásokkal igyekszünk segíteni a csapatunkat, nagyon szeretnénk, ha a mostani gárdával nyithatnánk majd újra. Jó néhány koncertet el kellett halasztanunk a szezon hátralevő részéből, de bízom abban, hogy ősszel a bulik jó részét be tudjuk majd pótolni. Egy biztos, ha túléljük ezt a katasztrófát, akkor egy hatalmas bulival indítjuk újra a Nappalit!

Szuhay Márton (Szabadkikötő)

A Kikötő március 15-én volt nyitva utoljára. Másnap még délután háromig fogadtunk ugyan vendégeket, de már aznap elkezdtünk pakolni. Nem vártuk meg a teljes bezárásra utasító rendeletet, bezártunk magunktól. Gazdaságilag a Kikötő eddig is egy ismeretlen hosszúságú kötélen egyensúlyozott, egy egyre mélyülő szakadék felett. A működtető csapat elszántsága, hogy nem fordult vissza ezen az úton. A Pécsi Vagyonhasznosító vezetésének pedig a türelme, jóindulata, hogy nem vágta el ezt a kötelet. Jelenleg nekünk ez a helyzet olyan, mintha a szakadék túloldalára vezető úton egy kis sziklaszirten megpihenhetnénk, és átgondolhatnánk az eddigi működésünket. Ami biztos: a Szabadkikötő megélt öt élménydús évet – sok munkával, örömmel, bánattal, izgalommal. Ezt az időszakot „koronázta” meg a járvány. Lezártnak is tekintjük tehát! Ha kinyitunk újra, akkor egy tisztább, lassabb, csendesebb hely fogadja majd a vendégeinket, amiben az emberi kapcsolatoké lesz a főszerep!