E-Pódium
E-Pódium
Árvai Péter / 2016-11-09 súgó
Mindig vannak olyanok, akik fel akarják rázni az embereket, és meg akarják törni a kulturális csordaszellemet. Hiszen színházba nem csak azért kell járni, hogy kipipáljuk a listánkon a kulturális program-adagunkat, és hogy együtt tapsoljunk a tömeggel. Ezen dolgozik az E-Pódium társulata, akiknek novemberben két előadásuk is lesz a Művészetek és Irodalom Házában. November 11-én az Ördögszárnyak, 19-én pedig az Öngól című előadásuk lesz látható. A társulat két tagjával, Hágen Zsuzsával és Gergin Árpáddal beszélgettünk.

Mit takar az E-Pódium elnevezés?

Gergin Árpád: Az E az eklektika rövidítése, ami egy összművészeti társulatnál talán nem szorul magyarázatra. A pódium kifejezés pedig azt húzza alá, hogy amit csinálunk, az nem színház, hanem egy sokkal szabadabb és kötetlenebb előadói műfaj.

Mi volt az alapgondolat a társulat létrehozásakor?

G.Á.: A koncepció az, hogy nem feltétlenül csak színészekkel játszatjuk el a szerepeket, hanem többnyire az adott szerephez keressük meg a civil karaktert. Nincs szükség színészi tudásra, csak saját magát kell hoznia a színpadon, és működőképes lesz.

Hágen Zsuzsa: Az adott karakter az alapvető „szűz” mivoltával izgalmas munka elé állít, és akaratlanul is formálja a darabot. Rugalmasságot követel az ilyen jellegű feladat a rendezőtől, ami szerintem a lehető legjobb azon az úton, hogy hiteles előadás születhessen.

Ez a progresszív szemlélet a darabok tartalmát is áthatja. Mennyire volt szándékos, hogy az Ördögszárnyak néhány ponton megbotránkoztató legyen?

G.Á.: Az Ördögszárnyakhoz úgy álltunk hozzá, hogy akár menjen ki előadás közben húsz ember, és mondja azt, hogy „Ez már sok!” – tehát legyen provokatív. Egyszerűen szólva felvállaltuk az esetleges botrányt is.  

H.Zs.: Ettől függetlenül az első sokk után mégis maradtak a nézők, és sikert arattunk. Az előadás után hangos gondolatoktól lett telítve az előtér, ami a lehető legjobb visszajelzés számunkra. Előadásainkkal felébreszteni szeretnénk, és nem elaltatni. Jó ha a darab nem a tapssal végződik a néző számára, hanem folytatódik a gondolataiban hazafelé menet és még másnap is. Tehát azt gondolom, hogy nem csak részünkről kell bátorság a provokációhoz, hanem a nézőnek is kell némi bátorság hozzánk, mert esetleg kiteszi magát annak a veszélynek is, hogy szembe kell néznie önmagával, és ez azért – mint tudjuk –  nem könnyű.

Mennyire tud állandó maradni „külsős” színészekkel a társulat?

H.Zs.: Nem kimondottan az állandó társulatra törekszünk, mint inkább egy-egy munka kapcsán az elkötelezett, kitartó társakra. Ehhez értelem kell és érettség. Igyekszünk e szerint is keresni szereplőket, de még így is előfordulhat, hogy meghiúsul egy-egy előadás.

G.Á.: Akkor tudunk jó minőségű darabot csinálni, ha különböző generációk, személyiségek, karakterek keverednek a társulatban. Ez több mint egy közösségformáló színjátszókör, komoly és igényes munkát szeretnénk. Ezért is várjuk mindenkinek a jelentkezését, akinek kedve és bátorsága lenne hozzánk csatlakozni.

lokál
Pécs, a befogadó város
 
ételital
Végigettük a Vásárcsarnokot
 
film
Napszállta