A 2015-ben Lyonban megrendezett szenior atlétikai világbajnokság után került a hírekbe a pécsi nagymama, aki évek óta sorra nyeri az érmeket a hazai és a nemzetközi versenyeken is. Marika néni ugyan fiatal lányként már atletizált, de nyugdíjazását követően 25-30 év kihagyás után kezdte újra a sportot.

1935-ben született Budapesten, családja onnan költözött Siklósra, majd Pécsre. Az akkor még leánygimnáziumként működő Leőwey Klára Gimnáziumba járt, a második évben kezdett atletizálni. „Tizenhat évesen kezdtem el a versenysportot, mondták is, hogy az kicsit már késő. Véletlenül alakult úgy, hogy éppen az atlétikát választottam. A tornaedzés után volt az atlétikai edzés, és az nekem sokkal jobban tetszett. Addig azt sem tudtam, hogy a versenyeken mit csinálnak a versenyzők. Az edzők látták, hogy elég gyors vagyok, ami egy adottság, de persze kell az edzés is, mert különben az ember a gyorsaságot csak tíz méterig bírja” – mesél a kezdetekről. Akkoriban alakult Pécsett önálló atlétikai egyesület, aminek ő is tagja lett és rögtön bekerült a megyeválogatottba 4x100 méteres váltófutásban. Ahogy mondja, ez akkoriban mást jelentett, mint most. „A középiskolás versenyeken sok díjat nyertünk, pedig akkoriban sokkal több induló volt, dicsőségnek számított a sok előfutamból bekerülni a döntőbe. Ma már alig vannak előfutamok, annyira kevés a versenyző, a felnőttek között különösen.”

A középiskola után egy ideig még folytatta a sportot, de amikor férjhez ment, szögre akasztotta a futócipőt, és csak nyugdíjazását követően vette fel újra. „A Posta igazgatóságán dolgoztam pénzügyesként, 25-30 évig nem mozogtam semmit. Szerencsére nem híztam el, de rettentő merev voltam, ezt tornával kellett kicsit beigazítani. Jártam asszonytornára, ami nem volt nehéz, de legalább az ízületeket megmozgatta.” Akkoriban szerveződött egy veterán verseny, amilyet korábban még nem rendeztek. A pécsi szervezők szóltak az egykori versenyzőknek, hogy aki régebben atletizált, vegyen részt a versenyen és lépjen be a szenior egyesületbe. Marika néni is így kezdte újra a versenysportot, és a nyugdíjas években már edzésre is jutott ideje. „Előtte nem edzettem annyit, de egy-egy versenyen láttam, hogy ha egy kicsit edzek, akkor mindjárt sokkal jobb lesz az eredményem. Többnyire egyedül futkostam a pályán, mert veterán nem sok volt, futó pedig egyáltalán nem.” Az egyesület végül nem alakult meg, mert nem volt elég versenyző. Az első pécsi versenyre elmentek többen is az egykori atléták közül, de edzés nélkül könnyen megsérültek.

„Minden hétköznap le szoktam jönni edzeni. Hétvégén csak akkor, ha szombaton verseny van, olyankor előtte edzek. A napi edzés felépítése: bemelegítés, gimnasztika, futóiskola, repülők, utána pedig követem az edzéstervemet, amit az edzőm, Ferenczi Imre küld nekem. Télen, ha nem esik semmi, akkor itt edzek a pályán, csak nagyon hidegben megyek a futófolyosóra. Sajnos a városban egyetlen ilyen hely van, a TÁSI-hoz tartozik, és meg van határozva, mikor lehet bemenni” – számol be az edzés fontosságáról.

Rövidtávfutóként 60, 100 és 200 méteres távokon indul. A 200 métert kevésbé szereti, különösen, ha ellenszél van a pályán, mint a legutóbbi versenyen, ahol ennek ellenére érmet nyert. A korban hozzá legközelebb álló leigazolt magyar versenyző 13 évvel fiatalabb nála. Mivel nagyon kevesen indulnak a szenior futamokon, ezért az országos bajnokságon korszorzóval számítják át a bírák az időeredményeket, így tudják összehasonlítani a különböző életkorú indulók teljesítményét. Marika néni az első külföldi szenior versenyén rögtön bekerült a döntőbe, és kipróbálta a fedett pályás futást is, ami lánykorában még nem létezett. Az első ilyen, Birminghamben rendezett versenyen 200 méteren második lett, 60 méteren pedig negyedik. A versenynap után Londonban szállt meg, ahol brit sportújságírók riportot készítettek vele, mint a bajnokság legeredményesebb női versenyzőjével. A nemzetközi megmérettetésekre saját költségén utazik, szponzori támogatás nélkül. A legutóbbi tavaszi fedett pályás atlétikai szenior Európa-bajnokságon 60 méteren ezüstérmes, 200 méteren bronzérmes helyre futott be, 8-10 hasonló korú nevező között.

Három éve a Pécs-Kelet SE igazolta le versenyzőként, és várhatóan jövő évtől tagja lesz a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. szenior csapatának. Unokája, a nyolcéves Péter szintén atletizál, idén részt vett a pécsi Vivicittá futáson is. Férje szintén sportos életmódot folytat. „Most is szeret úszni – bár csak a Balatonban – és biciklizni, így van triatlon csapatunk a családban: én futok, ő biciklizik és úszik” – zárja a beszélgetést Marika néni, aki tavaszi eredményei szerint 12,77 másodperc alatt teljesítette a 60 méteres távot és 50,62 másodpercet futott 200 méteren. Aki nem hiszi, fusson utána!