Mennyire hangzik hihetetlenül, hogy valaki tizenkét évesen úszni kezd, később úszómester és úszásoktató lesz, aztán egy strandot üzemeltet, és ötvenegynéhány évvel a kezdetek után is minden nap úszik? Aki nem hiszi, hogy van ilyen történet, az kérdezze meg Tóvári Sándort. „Zalaegerszegen kezdtem el úszni. Úszók voltunk az öcsémmel, onnan jött ez a szerelem, ami 1968 óta tart. Úszómesterkedni is még ott kezdtem, és Pécsett folytattam, illetve még most, nyugdíjasként is úszómesterkedem a PTE ÁOK fedett uszodájában. Ezen kívül rengeteg embert oktattam, tanítottam úszni, most is vannak tanítványaim. Az úszás azért is nagyon jó sport, mert kortalan, kíméli az ízületeket, nagyon jó kondicionálásnak és egészségvédő is. Úgyhogy, akit csak tudok, ráveszek az úszásra”.

Ha pedig valaki mindig ott van a medence partján, azt bizony előbb-utóbb utolérik a feladatok is. Így lett Sándor a Pollack strandon előbb alkalmazott, húsz éve pedig már vállalkozóként üzemelteti a fürdőt. „Ez a strand 1985-ben nyitott, és nem sokkal később, amikor a Kürt utcai régi uszoda bezárt, akkor jöttem át ide. A fedett uszodában voltam tanév közben, nyáron pedig itt úszómesterkedtem. Az üzemeltetői feladatok meg valahogy jöttek maguktól. Talán azért, mert amúgy is megcsináltam alkalmazottként mindent. Gyakorlatilag mindenbe belefolytam a stranddal kapcsolatban, mert azt akartam, hogy mindig legyen egy kicsivel jobb meg szebb”. A hozzáértés és a tenni akarás lehet a kulcsa annak, hogy sokan azt mondják, a Pollack strand egészen más, mint a többi hely. Sándor még egy dolgot tesz hozzá az előzőekhez. „Nagyon egyszerű, hogy miért ilyen a strand: gyerekkoromban ilyenek voltak a strandok, ilyen helyeken nőttem fel, ezt hoztam magammal. Megpróbáltam és sikerült megtartani a hangulatát, ami ma már nagyon ritka. Talán ezt szeretik sokan benne”. Persze ahhoz, hogy minden évben meglegyen a hangulat, a nyitás előtti hetekben rengeteg a teendő. „Régebben ötéves szerződéseink voltak, aztán háromévesek, most már még rövidebbek, így sokszor a szezon előtt kapunk csak megbízást, amikor aztán gyorsan elő kell készítenünk mindent a nyitásra. A létesítmény elég régi, az állapota miatt folyamatosan költeni kell rá pénzt, de mivel a forgalom nagyon időjárásfüggő, nem lehet meggondolatlanul csinálni. Ilyenkor, a nyitás előtti időszakban az egyetem is sokat segít, hogy elkészüljenek a szükséges munkálatok. Én sok mindent magam szeretnék megoldani, amivel az a probléma, hogy ugyanazokat kell megcsinálnom, mint 15 évvel ezelőtt, csak közben már 66 éves vagyok”. Van azért kéznél olykor segítség a családon belül is, Sándor fia ugyanis szintén a víz közelében érzi otthon magát. „A fiam 2013-ban Dive Center menedzserként dolgozott, majd 2015-2018 között úszóedző volt Ázsiában, majd Ománban. És mivel most itthon van, az uszodában ő is dolgozik önkéntesként.” Az idei szezonban június 10-re tervezik a nyitást. (A beszélgetés május végén készült, azóta a strand már megnyitott - a szerk.) „Gyerekkoromban már május elsején kinyitottak a strandok, iskola helyett már akkortól oda jártunk. De sajnos ma olyan komoly költségekkel jár az üzemeltetés, hogy át kell gondolni, mikor nyitunk ki, mert ha üres a strand, nekünk akkor is ugyanannyiba kerül nyitva lenni. Ezért is alakult ki az a szokás, hogy az általános iskolai és a középiskolai szünet kezdetével indul a szezon a szabadtéri strandokon”. De nem csak a nyitás, hanem a zárás is izgalmas: van a Pollack strandnak egy különleges hagyománya, mégpedig a szezon utolsó napjának záróeseménye. „Utolsó nap leengedjük a vizet. Egyszer valaki megkérdezte, hogy kipróbálhatná-e, hogyan viselkedik a kutyája a medencében, én pedig mondtam neki, hogy az utolsó napon este 7-kor kipróbálhatja. Terjedt a hír, a következő évben már többen is jöttek zárásra, azóta pedig már hagyomány a szezonzáró kutyás úszás – immár tizenöt éve.”