Enikő közel tíz évet töltött a környezet megfigyelésével és tanulmányozásával szerte a világban, mielőtt itthon belevágott az erdőkert építésébe. „Nagyon sokat utaztam, sok országban laktam. Mindig olyan helyeket próbáltam keresni, amik igazán természetközeliek, de egyre nehezebb volt megtalálni az érintetlen, természetes területeket. Nem tudtam nem észrevenni azt sem, hogy mekkora vízhiány van a világban és hogy mennyire fenntarthatatlan az iparosodott mezőgazdaság rendszere”. Talán ezek a problémák nem mindenkinek szúrnának szemet, de Enikőnek másfajta előzetes tapasztalatai is voltak. „A nagyszüleim mezőgazdaságban dolgoztak, és mindig a saját terményeinket ettük egészen addig, amíg ők nem lettek nagyon idősek. Amikor 21 évesen kollégista lettem Budapesten, akkor megváltozott a táplálkozásom, a boltban elérhető termékeket kezdtem vásárolni és egy év alatt többféle ételintoleranciám is kialakult”. A változtatás vágya így egyszerre személyes tapasztalatokból és az emberiség jövőjét érintő kérdésekből született meg. „Mindenhol egyre melegebb van, egyre több terület elsivatagosodik, a jelenlegi gazdálkodási módszerek pedig fenntarthatatlanok. Én ezt a folyamatot szeretném megfordítani. Ha egy picit belenyúlunk rendszerbe és elkezdjük az ökoszisztémát feléleszteni, akkor az újratermeli saját magát időről-időre. Részt vettem különböző projektmunkákban több országban, például dolgoztam önkéntesként ökofarmokon Japánban, vagy tavaly Portugáliában egy olyan projektben, ahol az elsivatagosodott területeket próbálják visszafordítani. Elvégeztem itthon permakultúra, etnobotanika és ökológiai kertész tanfolyamokat. A permakultúrás gazdálkodás tulajdonképpen egy józan paraszti ésszel működő tervezési rendszer, amiben figyelembe vesszük a környező erőforrásokat, a klímát, a mikroklímát, az időjárási körülményeket és a talaj tulajdonságait”. Enikő a saját hátsó kertjükben, 400 m²-en kezdte meg a munkálatokat idén tavasszal. „Ezzel szeretném bebizonyítani másoknak is, hogy ha az elején beletesszük a szükséges erőforrásokat, a rengeteg munkát, akkor jól működő, önfenntartó erdőkertet hozhatunk létre. Körülbelül 3-5 év, mire egy ökoszisztéma éretté válik, ami azt jelenti, hogy minimálisan kell csak belenyúlni, úgy és annyit, ahogy és amennyit jónak érzünk. A mi kertünkben korábban csak néhány fa volt. Tavasz óta rengeteg talajmunkát végeztem, megcsináltam a tavat, építem a vízrendszert és vannak már ágyások, amikbe ültettem is. A kertben jelenleg van paprika, cukkini, paradicsom, uborka, hagyma, görögdinnye, sárgadinnye, szeder, málna, füge, szilva, rozmaring, menta, és volt borsó is. Még az elején tartok. Egy elkészült erdőkert hétszintes és az aljnövényzete is olyan, hogy majdnem minden ehető, így lesz majd eper és medvehagyma is, de ehhez előbb nőniük kell a fáknak, amik szűrt fényt vagy árnyékot szolgáltatnak. A kert 75-80 százaléka évelő lesz, mert az sokkal jobb a természetnek is. Az oldalsó részen pedig egy mediterrán fűszerkertet fogok kialakítani. Az öntözéshez természetesen felhasználom az esővizet, amit ma már felelőtlenség elpazarolni. Amikor beáll a rendszer, akkor az egész olyan lesz, mint egy rendezett erdő, ami ráadásul nyáron hűs, árnyékos menedéket is ad”. Komoly, hozzáértést igénylő feladat egy erdőkert megtervezése és kialakítása, de Enikő néhány hozzá hasonlóan gondolkodó emberrel szeretne minél többeknek segíteni az elindulásban. „Két négyzetméteres balkonon is el lehet kezdeni növényeket termeszteni, csak elhatározás kérdése. Nagyobban csinálni pedig igazán kimozdítja az embert a komfortzónájából, ezért kihívás van benne. Mindenkit arra biztatok, hogy kezdjen bele mielőbb, mert nagy szükség lesz rá rövid időn belül. Ráadásul én nem akarok egy sivatagban élni, ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy komolyan vegyük a klímahelyzetet, a mezőgazdaság problémáit és fordítsunk a folyamatokon. Azon dolgozom, hogy minél több embert hozzásegítsek a változtatáshoz”.