Portré: Balázs Eszter
Portré: Balázs Eszter
Papp András / 2026-01-15 lokál
Balázs Eszter a Rokokó Roséval és az Anqaa-val rendszeres fellépője a Made in Pécs Fesztiválnak. Beszélgetésünkben szóba került zenekarainak megalakulása, a két banda merőben eltérő zenei stílusának összeegyeztethetősége, alkotásának inspirációi, a pécsi zenei élet, és természetesen a Made in Pécs Fesztivál sem maradhatott ki a szórásból.  

Eszter közgazdászként végzett a PTE-n, jelenleg gazdálkodási területen dolgozik a Klinikai Központban. A zene már gyerekkorában megtalálta: általános iskolában zongorázni tanult, kórusban énekelt. Középiskolásként azonban már zenekarban játszott. „A Leőweyben alapítottuk meg az alterEGO nevű zenekarunkat” – meséli a kezdetekről Eszter. „Az alapítótagokkal mind egy suliba jártunk, izgalmas volt a zenekarosdi, a legkülönbözőbb feldolgozásoktól a saját számokig mindenfélével próbálkoztunk, de a mostani megszólalásunk csak jóval később kristályosodott ki. Igazából nehéz elválasztani, hogy hol végződik az alterEGO és hol kezdődik a Rokokó Rosé, hiszen Csajkás Julcsival, Csajkás Annával és Papp Zsófival benne voltunk mindkét zenekarban, mindannyian hosszúhetényiek vagyunk, gyerekkori barátok. Nem tudok úgy tekinteni a Rokokó Roséra, mint egy teljesen új együttesre, hiszen nagyjából csak nevet változtattunk, mert szerettünk volna egy új kezdetet, ettől függetlenül 2010-ben hivatalosan is megalakítottuk a Rokokó Rosét. Izgalmas évek voltak, sokat koncerteztünk, egy bizonyos szinten ismert zenekarnak számítottunk. A Rokokó Rosé az évek során változó intenzitással volt jelen az életünkben, részben azért, mert hatan vagyunk, különböző helyeken és élethelyzetekben, de végig aktív maradt: a Made in Pécs Fesztiválon és az Ördögkatlanon visszatérő fellépők vagyunk, ezeken kívül pedig minden évben szervezünk még néhány koncertet. A másik zenekarom, az Anqaa a Rokokó Rosé mellett alakult meg két rokokós taggal, Szita Judittal és Gácsik-Jóna Lillával, egy másfajta zenei irány mentén.”

A Rokokó Rosé egy alternatív-underground zenekar, az Anqaa pedig egy dark electropop banda. Adja magát a kérdés, hogy ez a két, merőben eltérő stílus hogyan fér meg egymás mellett a zenészben? „Ezek a stílusok számomra abszolút kiegészítik egymást. Már régóta kacsintgattam az elektronikus zenekészítés felé, próbálkoztam otthon, készítettem magamnak zenéket, de ez nem volt igazán motiváló, nem tudtam rávenni magam, hogy rendszeresen foglalkozzak vele, így takarékra is tettem. Aztán jött ez az ötlet, hogy csináljunk egy ilyen zenekart, aminek nagyon megörültem. Jó volt egyesíteni az otthoni elhalt próbálkozásokat valami élővel, próbatermi együttzenéléssel. Ősszel megjelent az első kislemezünk, amit már nagyon vártunk. Ez nekünk egy hatalmas előrelépést jelent, ráadásul a lemez fogadtatása is rendkívül pozitív.”

Kíváncsiak voltunk arra, hogy Esztert milyen műfajok, művészek inspirálják leginkább. „Sokféle zenét hallgatok, nincs különösebb műfaji korlát, de általában olyan hangulatú zenék állnak közel hozzám, amelyek érzelmi mélységet hordoznak, atmoszférikusak és introspektívek. Néhány előadó, aki eszembe jut 2025-ből, hogy sokat hallgattam: Kiasmos, Monolink, Elefánt, Fontaines D.C., de a Spotify szerint a kedvenc műfajom 2025-ben a filmzene volt. A zenekarokkal a számok írásakor jellemzően nem műfajban gondolkodunk, inkább hangulat és mondanivaló felől közelítünk egy-egy témához. A zenei hatások valószínűleg jelentősek, de nem feltétlenül tudatosak. Számít, ki mit hallgatott legutóbb, hallgatott-e egyáltalán valamit, éppen milyen lelkiállapotban vagyunk, de a legizgalmasabb, hogy a zenék összerakásakor a játszott témákkal, dallamokkal egymásra is hatunk, így valami olyasmi születik, ami csak közösen lehetséges.”

Eszternek komoly rálátása van a pécsi zenei életre, és természetesen vannak olyan produkciók, melyek kifejezetten tetszenek neki. „A tavalyi Made in Pécs Fesztiválon a Raziel koncertje volt számomra az egyik legemlékezetesebb – stoner zúzásuk tökéletes lezárása volt a napnak. A Mürador izgalmas, experimentális világa is tetszik, megfogott, amikor koncerten hallottam őket. Emellett Pénzeli Gabó zenekarait is érdemes figyelemmel kísérni, közülük most a Sara Minort emelném ki, akiket az utóbbi időben többször is el lehetett csípni a városban. De szerencsére még rengeteg olyan zenekar van, akiket érdemes követni.”

A Made in Pécs Fesztivál különös helyet foglal el az Anqaa életében, hiszen a megalakulásuk a fesztiválhoz köthető. „2022-ben játszottunk először a Made in Pécs Fesztiválon az Anqaa-val. 2021 augusztusában kezdtünk el közösen zenélni, és kitaláltuk, hogy nincs jobb motiváció annál, minthogy jelentkezzünk a fesztiválra. Intenzív ősz és tél volt ez számunkra, hogy összeálljon a 20 perces műsorunk, de sikerült. A kezdőlökést egyértelműen a fesztiválnak köszönhetjük. A Made in Pécs Fesztivált egyébként nagyon szeretem, mind a Rokokó Roséval, mind pedig az Anqaa-val rendeszeres fellépői vagyunk. Zenészként és közönségként is nagyon élem a rendezvényt, szeretek a helyszínek között járkálni, és nézni számomra ismeretlen zenekarokat. A január egyébként is egy nagyon szerencsétlen hónap az évben, de a fesztivál ezt a búskomorságot feldobja, imádom, hogy tele van a város vidám emberekkel.” 

Aki kíváncsi Eszter együtteseire, az a Made in Pécs Fesztiválon keresse az Anqaa-t 16:10-kor az Amper Klubban, a Rokokó Rosét pedig 20:10-kor a Szabadkikötőben. 

 

lokál
Portré: Pelényi Margit
 
lokál
Fiatal pécsi mesterek 2. – Vajda János Péter, kerékpárszerelő
 
súgó
DesignPécs