Lassú felépülés
Lassú felépülés
Papp András / 2021-03-19 lokál
A társasági élet a városi lét alapja, melynek jó nagy része kulturális intézményekben zajlik. Ezek pedig közel egy éve zárva tartanak, szétzilálva közösségeket, kultúrát, mindent. A város életében fontos kulturális intézmények vezetőit kérdeztük, hogy a jelenlegi áldatlan helyzet miként hat a saját közösségükre, közönségükre, és úgy általában, milyen kiutat látnak a kialakult helyzetből.

„Dolgozunk, és tarjuk a lelket mindenkiben”
Tóth András Ernő, a Janus Egyetemi Színház művészeti vezetője


Mindenkit megvisel ez a helyzet, egy olyan színházat, ahol az egyik legfontosabb „alaptevékenység”, hogy rendszeres és valóban tartalmas közösségi életet biztosítsunk a játszóknak, különösen. Mi mindig a csapat erejére, az egyetemista élethelyzetből fakadó és az ebből következő, mással nem összehasonlítható sajátos látásmód különlegességére építettünk. Sajnos a pandémia leegyszerűsíti a világot, komoly, tragikus, de kevés kérdésre redukálódott az életünk. A JESZ mindig rétegszínház volt, ennek most megragadhatjuk az előnyét, hiszen a mi és a hozzánk hasonló műhelyek közönsége fogja a legtovább és legkitartóbban kikövetelni a világ „normális” rendjében megszokott, a lelket „normálisan” gyötrő dilemmák megélésének lehetőségét. Ezért streamelünk (Philoktétész, Az arab éjszaka) és félfilmes megoldásokkal „bombázzuk” a nézőket (Kezembe temetem…, A szeretet köteléke, Biztonsági sáv). Zajlanak az új bemutató próbái, Zakariás Máté rendez fiatalokkal az egyetem 100 évvel ezelőtti Pécsre költözéséről közösségi színházat. A netes próbák nagy előnye, hogy kicsit többet lehet „mellébeszélni”, de sokszor ilyenkor jönnek az igazán jó ötletek. Dolgozunk, és tarjuk a lelket mindenkiben, ez a lényeg!

„Bízunk abban, hogy amikor majd lehet, kiszabadul a sok visszafogott élet”
Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója


A Pannon Filharmonikusoknál a pandémia idején is intenzív munka folyik, azzal az érzelmi terheltséggel, amely mindannyiunkat érint. A Covid elválasztotta a muzsikusokat a közönségtől: nincs meg a koncerteken a művészek és a közönség közti energiaáramlás, nincs visszacsatolás. Ordít a koncertek végén a tapscsend. Nehéz a katarzis felszabadító erejét e nélkül megélni. Azt reméljük, hogy a közönség épp ugyanígy van ezzel. Természetesen egyfelől tartunk attól, hogy az emberek ennyi idő alatt elszoknak a koncertre járástól – mással töltik ki az idejüket, és másra költik a pénzüket. Másrészt viszont a saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy mennyire megnő a belső igény a társas kapcsolatok megélésére, a fizikai közelségre, a kimozdulásra. Bízunk abban, hogy amikor majd lehet, kiszabadul a sok visszafogott élet, és a koncertterem is megtelik. Akár olyanokkal, akik a pandémia előtt nem is jártak hangversenyre. A mi feladatunk kettős. Egyrészt megtartani az online világ előnyét, és felkészíteni, beavatni a zenehallgatásra az embereket, hogy minél teljesebb élményben tudjanak részesülni, másrészt olyan élményeket nyújtani, amelyek felszabadítóak, ismerősek, kedvesek és szeretnivalók.

„Meg kell tanulnunk újra közösségben lenni, tisztázni mi a fontos, mi az érték”

Varga Gabi, az Apolló mozi vezetője

Legyen egy olyan mozi, amit a magadénak érzel, ami nem csak egy hely, hanem gondolkodó közösség is – ezen dolgoztunk. Az Apolló mozi kényszerű leállásával nem csak az a lehetőség tűnt el, hogy nagyvásznon megnézzünk egy filmet. Annak a lehetősége is eltűnt, hogy más perspektívából nézzünk rá az épp zajló dolgokra, társadalomra, emberi kapcsolatokra, és megvitassuk őket, közösen képzeljük el a lehetséges világokat. Épp most, amikor égető szükség lenne ezekre a beszélgetésekre. 
De a mozi közössége most is létezik, a „mikor nyit ki az Apolló” kérdés mindennapos. Nagyon sok megkeresésünk van eseményekre, ha végre meg tudunk nyitni, zsúfolásig leszünk jobbnál jobb programokkal. A moziba járók részéről is elképesztő támogatás érkezik lelkileg, és nem mellesleg anyagilag is. Egy olyan közösség van körülöttünk, velünk, akik szinte természetesnek veszik, hogy segítenek. A novemberi zárás óta ez tartja bennünk a lelket, ez az egyértelmű „tartsatok ki” üzenet.
Az elkövetkezendő két év nagy feladat lesz: lassú felépülés. A bizalomról is szólni fog, arról is, hogy meg kell tanulnunk újra közösségben lenni, tisztázni mi a fontos, mi az érték. És igen, semmi nem lesz már ugyanolyan, ami önmagában nem baj. Csak jobbat kell teremtenünk.

„A város életéből nagyon hiányzik a kulturális pezsgés”

Miszler Tamás, a Csorba Győző Könyvtár igazgatója


A könyvtár ma már közösségi tér is, nem csupán kölcsönözni járnak hozzánk az olvasók. Az utóbbi évek is bizonyították, hogy a Csorba Győző Könyvtár változatos könyvtári programjai iránt nagyon sok városlakó érdeklődik. A Tudásközpont, a városi fiókkönyvtári hálózatunk, illetve a könyvtárpontjaink jelenleg zárva vannak, az olvasók nem tudnak bejönni hozzánk egy-egy nyugodt órára böngészni, zenét hallgatni, író-olvasó találkozókon és egyéb kulturális rendezvényeken részt venni. Ezek egyébként akkor is jót tesznek sokaknak mentálisan, ha nincs járvány. Nyilvánvalóan mi is igyekszünk online tartani a kapcsolatot közönségünkkel, de a személyes találkozásokat ez nem tudja pótolni. A tavaly indult Könyv(fu)tár szolgáltatásunk némileg enyhíti a helyzetet, hiszen a könyvkölcsönzés így megoldott, és igény is van rá, de a megszokott olvasó és könyvtáros közötti beszélgetések nagyon hiányoznak a kollégáknak. Azt gondolom, a város életéből nagyon hiányzik a kulturális pezsgés, a járványhelyzet feloldása után vissza kell szoktatni az olvasókat, be kell újra csalogatni őket könyvtárainkba programokkal és közösségi eseményekkel.

„Ez a szituáció jót tesz a kreativitásunknak”
Fekete Vali, a ZSÖK Galériák művészeti vezetője


A Galéria Divízió folyamatosan dolgozik. Ugyan a kiállítóterek zárva vannak, de rengeteg háttérmunka zajlik. A tavaszi bezárás alatt katalogizáltuk a Pécsi Galéria történetéhez kapcsolódó dokumentumokat, amelyeket ebben a formában kutathatóvá is teszünk. Helyileg az m21 Galéria bejáratánál alakítjuk ki a kutatóhelyet – ez a mostani, második bezárás például erre ad lehetőséget. Közben elkezdtük Nyitott Műterem videosorozatunkat, amely a pécsi képzőművészeket mutatja be. Március 4-én régi vágyunkat tudtuk ezúttal az online térben megvalósítani: videokonferenciát rendeztünk a vizuális nevelésről és bemutattuk a frissen kidolgozott Kortárs Junior vizuális nevelési programunkat, amelyhez háttéranyagok is megtalálhatók lesznek a galéria Youtube-csatornáján. Virtuális kiállításokkal nem kísérletezünk, hiszen a kiállítás meggyőződésünk szerint élő műfaj. Viszont, ha már a látogatók nem jöhetnek a kiállítóterekbe, legújabb projektünkkel arra törekszünk, hogy a műtárgyakat olyan környezetben mutassuk be, ahol sokan megfordulhatnak. Egy biztos: ez a szituáció jót tesz a kreativitásunknak és a csapat minden tagja újabb és újabb feladatokban próbálhatja ki magát!

lokál
Portré: Pápayné dr. Sár Cecília
 
súgó
Zeneszüret Fesztivál
 
súgó
Don Quijote (DoNkiHÓtE)